A gobelin mérete keret nélkül: 38 x 57.5 cm

Kakasviadal

Ailianos meséli el annak az athéni törvénynek eredetét, ami előírta, hogy évente egyszer közköltségen rendezzenek egy egész napos kakasviadalt (Tarka történetek 2, 28). A történet szerint Themistoklés, mikor a perzsák ellen vezette az athéni csapatokat, útközben két verekedő kakast pillantott meg. Megállította a sereget, és katonáit a küzdő kakasok példájával buzdította, akik - bár nem hazájukért, családjukért, isteneikért, a hírnévért vagy a szabadságért küzdöttek - mégis minden erejüket beleadták a harcba. A győztes csata után erre emlékezve vezette be a hadvezér az évenkénti kakasviadalt.
A legenda hitelessége kérdéses, ám kétségtelen, hogy a kakasviadal Athénban - és az egész görög világban - nagy népszerűségnek örvendett . Már Pindaros (Olympiai ódák 12, 14) említést tett róla egy ódájában, és a motívumot az egész görög irodalomban szívesen használták a harciasság és a bátorság illusztrálására.
Különböző görög vidékeken komoly hagyománya volt kimondottan harci kakasok tenyésztésének, amelyeket aztán komoly összegekért értékesítettek. A legjobb kakasokat Rhodoson és Tanagrában nevelték, de jó "harcosokat" lehetett beszerezni Mélosról vagy Chalkisból is.
Maga a harc kocsmákban vagy szabadtéren zajlott. A kakasok harci kedvét gyakran hagymával, fokhagymával próbálták fokozni. A kakasokat egymással szemben felállították a földön vagy egy asztalon, majd egymásnak eresztették őket. A küzdelem gyakran az egyik fél halálával is végződött, a verseny díja a vesztes kakas vagy kitűzött pénzösszeg volt. Egy győztes kakas értékes ajándék volt, szerelmes ifjak gyakran próbálták a segítségével megnyerni választottjuk szívét.
A kakasviadal kedvelt motívum volt az athéni vázafestészetben is. A harci kedv mintaképeként gyakran ábrázolták a küzdelemre elszánt kakasokat, épp a harc megkezdése előtt, amint gazdáik még visszatartják őket, de már mindkét fél szemmel láthatóan harcra kész.

Forrás: http://www2.szepmuveszeti.hu/hyperion/lexikon.php?s=Kakasviadal