Szárhossz: 6.5 cm Szemüveg keret átmérő: 36 mm Lencsék középpontjának távolsága: 5.7 cm Lencsék távolsága: 1.5 cm

A csiptetot vagy cvikkert már a  17. században is ismerték, és az minden kényelmetlensége ellenére divatcikké vált. Közel egy évszázaddal később az úgynevezett ollószemüveg -  összecsu­kott formában ollóra hasonlított -  próbált teret hódítani,  sikertelenül.  A nyele  ugyanis  használat közben zavarta az orrot és a szájat. A szakirodalom szerint utóbbiból fejlődött ki a jóval kényelme-14610.23716/TTO.05.1998.31
sebb  lorgnette, amelynek első példányát  1780-ban az angol George Adams (1708-1786)  készí­tette.A 18. század elején feltalált halántékszemüveg -  szárait egy-egy rugó szorította a halántékra-  már napjaink kétszárú szemüvegének közeli rokona. Marc Thomin (1702-1752) francia optikus fejlesztette ki  1746-ban a halántékra tapadó,  fülekre támaszkodó rögzítés elvét,  amely kiállta az idők próbáját és máig fennmaradt. Ez nem jelentette azt, hogy a további próbálkozások -  melyek a szemüveg formájának és rögzítésének tökéletesítésére irányultak -  megszűntek volna, hiszen pél­dául  a  homlokpántszemüveg  készítésére  1797-ben  kapott  szabadalmat  egy  londoni  optikus.  A találmány lényege a következő: egy zsinórral szabályozható drótkarikát erősítettek a homlok köré. Erre  függesztették  fel  a  lencsék  fém  vagy  szaru  foglalatát,  amelyek  helyét  a  szemtávolságnak megfelelően változtatták.A bifokális lencse is közel kétszáz éves múltra tekint vissza. Feltalálása az amerikai BenjaminFranklin ( 1706-1790) nevéhez fűződik, aki egy francia optikussal készíttette el az első ilyen típusú szemüveget.A lencsék előállításának és csiszolásának technikájában jelentős változás volt tapasztalható, amikor  1846-ban megnyílt az optikai és finommechanikai műszereket gyártó és forgalmazó jénai Zeiss műhely. Itt dolgozták ki azt a speciális módszert, amely kiküszöbölte a kézi csiszolás hibáit. Kezdetben a cég elsősorban mikroszkópok, valamint azok lencséinek gyártásával foglalkozott, szem­üvegeket nem  készített,  csak  árusított.  Itt fejlesztették ki  az  1880-as  évek végére  azt  az  optikai üveget, amely légbuborékoktól és szennyező anyagoktól egyaránt mentes volt. Az ilyen nagytiszta­ságú üveg kitűnő szemüveglencse alapanyagnak bizonyult.1901-ben a svéd Allvar Gullstrand (1862-1930) hívta fel a Zeiss üzem tulajdonosának figyel­mét az optikai látás lényegére. A tudós figyelembe vette a nézés közben fellépő szemmozgásokat és kimutatta: a szemüvegekhez olyan lencsére van szükség, amely nemcsak középen ad torzítatlan képet, hanem a széleken is. A tulajdonos elismerte a szemüveglencsékkel szemben támasztott igé­nyeket, és az azokban rejlő üzleti lehetőségeket. Ezért Jénában a lencsék gyártására külön üzemet hozott létre, és már 1912-ben egy Punktálüveg márkanevű újfajta lencsével jelent meg a piacon. Ez az új  lencse pontos csiszolású volt, tiszta optikai üvegből készült és pontszerű, éles képet adott a széleken is. Ezzel az új lencsével a Zeiss Művek meghódította Európát, és teret nyitott a nagyüzemi gyártás előtt.  1926-ban már önálló szemüveggyárat létesítettek, és a világpiacot is meghódították. A szemüveg vetélytársát, a kontaktlencsét, a világon elsőként 1928-ban ugyancsak a Zeiss Művek kezdte el gyártani -  mint ismert -  sikerrel.

Forrás: http://real-eod.mtak.hu/5890/1/Tanulmanyok_1998_31_Kotyuk_A_Semmelweis_Orvostorteneti_Muzeum.pdf