További információért, kérjük, hívja a +(3630)1999-441 telefonszámot.
Luitpold | |
Luitpold Károly József Vilmos királyi herceg | |
Uralkodóház | Wittelsbach |
Született | Luitpold Karl Joseph Wilhelm von Bayern 1821. március 12.[1][2][3] Würzburg |
Elhunyt | 1912. december 12. (91 évesen)[1][2] München |
Nyughelye | Theatinusok temploma |
Édesapja | I. Lajos bajor király |
Édesanyja | Terézia Sarolta szász–hildburghauseni hercegnő |
Házastársa | Habsburg–Toscanai Auguszta Ferdinanda |
Gyermekei |
|
Díjak | Aranygyapjas rend lovagja, Elefánt-rend lovagja, Fekete Sas-rend lovagja, Lipót-rend nagymestere, Szent István-rend nagykeresztje, Térdszalagrend lovagja stb. |
Vallása | római katolikus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Luitpold témájú médiaállományokat.
|
Luitpold (teljes nevén Luitpold Károly József Vilmos, németül: Luitpold Karl Joseph Wilhelm; Würzburg, Bajor Királyság, 1821. március 12. – München, Bajor Királyság, 1912. december 12.), a Wittelsbach-házból származó bajor királyi herceg, I. Lajos bajor király és Terézia Sarolta szász–hildburghauseni hercegnő fia, aki a Bajor Királyság régense 1886-tól unokaöccse, II. Lajos helyett, majd az ő halálát követően az uralkodásra képtelen I. Ottó alatt. Liberális kormányzósága alatt az ország felvirágzott, München Európa egyik kulturális központjává vált. Huszonhat évig tartó régensségét „Bajorország aranykorának” is nevezik. Habsburg–Toscanai Auguszta Ferdinanda főhercegnővel való házasságából származó fia, III. Lajos volt az utolsó bajor király.
I. Lajos bajor király (1786–1868) és felesége Terézia Sarolta Lujza szász-hildburghauseni hercegnő, bajor királyné (1792–1854) harmadik fia volt. Nyolc testvére volt:
Katonai pályára lépett, Ausztria oldalán harcolt a Poroszország elleni héthetes háborúban (1866). Unokaöccsének, II. Lajosnak utolsó éveiben ő volt a helyettese, és amikor nyilvánvalóvá vált, hogy elmezavara miatt Lajos képtelen a kormányzásra, Luitpold régensherceggé lépett elő. Ezt a hivatalt töltötte be másik unokaöccse, a szintén mentális zavarban szenvedő Ottó uralkodása alatt is.
Gondoskodó régensi szerepe és liberális elveinek következetes alkalmazása hamarosan széles néprétegek elismerését vívta ki, bár régenssé választásakor pletykák terjedtek arról, hogy valójában ő ölette meg unokaöccsét, Lajost. Népszerűségét növelte, hogy legelső intézkedései között volt II. Lajos kastélyainak megnyitása a közönség előtt.
Az 1906-os választási reformok és a miniszteri felelősség bevezetése a legdemokratikusabb kormányzatú német királysággá tette Bajorországot. Bár fenntartásai voltak II. Vilmos politikájával szemben, Luitpold szigorúan hű maradt a német kormányhoz. 1912-ben bekövetkezett halála után fia, Lajos lett a régens, majd III. Lajos néven az utolsó bajor király. Luitpold herceget a müncheni Szent Kajetán templomban (Theatinerkirche) temették el.
München Luitpold támogatásával virágzásnak indult és kulturális központtá fejlődött. A régensherceg sok művésszel állt baráti kapcsolatban, s bőkezűen költött kulturális és művészeti célokra. Ő alapította a Künstlerhaust, ahol a művészek találkozhattak és kiállításokat tarthattak. 1891-ben megalapította a müncheni Luitpold Gymnasiumot.
1844. április 15-én, Firenzében feleségül vette Habsburg–Toscanai Auguszta Ferdinanda főhercegnőt (1825–1864), II. Lipót toszkánai nagyherceg és Mária Anna Karolina szász királyi hercegnő leányát. Luitpold apja, I. Lajos király erősen ellenezte fia házasságát, mivel Auguszta Ferdinanda főhercegnőn már megmutatkoztak a tuberkulózis első látható tünetei. A házasságból négy gyermek született:
Sok utcát (Prinzregentenstraße vagy Luitpoldstraße) és épületet neveztek el róla. Az ő nevét viseli a müncheni Prinzregententheater és Luitpoldarena, valamint a nürnbergi Luitpoldhalle. Ezenkívül egy torta is az ő emlékét idézi: Prinzregententorte.
Forrás: wikipédia