Regisegkereskedes.hu+(3630)1999-441

Grafikus, festő. 1947-1948-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Koffán Károly, Pór Bertalan, Szőnyi István, Hincz Gyula és Kmetty János növendéke volt, Művészeti tanulmányait 1949-ben Krakkóban folytatta a Képzőművészeti Akadémián. 1953-55 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Koffán Károly mellett litográfiai szakoktatóként működött. 1955-től Miskolcon él, évekig a "Napjaink" című folyóirat művészeti szerkesztője volt. 1958-tól a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség elnökségi tagja. A fővárosban, vidéken és külföldön szerepelt alkotásaival. Egyéni bemutatók: Dürer Terem, Helikon Galéria, Műcsarnok, Mini Galéria, Vigadó Galéria, Csók Galéria, Salgótarján, Miskolc, Prága, Bécs, Nyugat-Berlin, Krakkó, Katowice, Róma, Torino, Finnország, stb. 1951-től állandó résztvevője az országos tárlatoknak, a magyar grafika hazai és külföldi kiállításainak. Egyes lapjai szerepeltek a XXXIII. Velencei Biennálén, a Luganói, a Krakkói, a Sao Pauloi és a Tokiói Nemzetközi Grafikai Biennálékon. Díjak: a szellemi olimpia díja, Derkovits-ösztöndíj, SZOT-díj, Munkácsy-díj (1960-1966), a Művészeti Alap nagydíja, Érdemes Művész, Kiváló Művész, Kossuth-díj, a miskolci III. Országos Grafikai Biennálé nagydíja, a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje. Feledy előszeretettel gondolkozik ciklusokban, s gyakran fordul inspirációkért a magyar kultúra teljesítményeihez az ezekben exponált történelmi tapasztalatok aktualizálása céljából. Java alkotásai parafrázisok Madách Imre, József Attila és Babits Mihály munkáinak témáira, bennük a művész és a művészet XX. századi helyének és feladatainak meghatározására tesz kísérletet. Eredményei elsősorban a sokszorosított grafikához, ezen belül is többnyire a színes litográfiához és színes linómetszethez kötődnek, de jelentős illusztrátori, díszlettervezői, sőt festői munkássága is. Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a békéscsabai Munkácsy M. Múzeumban, a miskolci képtárban és uo. a Herman Ottó Múzeumban. (Tasnádi Attila, MÉ, KIFB, M. L.: Műv. 1984/8)

Főiskolai tanulmányait Budapesten kezdte Koffán Károly, Pór Bertalan és Kmetty János növendékeként és 1953-ban Krakkóban fejezte be. 1955 óta él Miskolcon, az itteni Napjaink c. folyóirat művészeti szerkesztője. Itthon a Dürer Teremben (1965), Miskolcon és a Helikon Galériában (1974), külföldön Lengyelországban (1952, 1971), Csehszlovákiában (1966), Ausztriában (1966) és Olaszországban (1967, 1973) állított ki. Szerepelt az 1966-os Velencei Biennálén, a lugánói, ljubjanai, krakkói, Sao Paulo-i és a tokiói grafikai biennálékon, továbbá a magyar grafika számos külföldi bemutatóján. 1955-1958-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1960-ban és 1966-ban Munkácsy-díjat, 1975-ben érdemes művészi címet, 1976-ban SZOT-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat kapott. A Miskolci Grafikai Biennálé (1965) nagydíjasa. - Művészetének legfontosabb tartalmi és stiláris jegyeit szűkebb hazájának bányászélete határozza meg. Sötét alaptónusú grafikáiban ugyanolyan szerepe van a világító fehérnek, mint a pislákoló bányászlámpáknak a föld mélyén. - Irod: Láncz Sándor: Feledy Gyula., Bp. 1983.; Menyhárt László: Rajzolj nekem valamit, megmondom ki vagy. Beszélgetés Feledy Gyulával. Művészet, 1984. 8.; P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Grafikus és festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Koffán Károly, Pór Bertalan, Szőnyi István és Kmetty János tanítványa volt. Tanulmányait 1949-ben folytatta Krakkóban, a Képzőművészeti Akadémián. 1953-1955 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Koffán K. mellett grafikai szakoktatóként működött. 1955 óta Miskolcon él és a "Napjaink" c. folyóirat művészeti szerkesztője. Itthon és külföldön szerepelt alkotásaival (Dürer Terem, Prága, Bécs, Nyugat-Berlin, Bukarest, London, Varsó, Ankara, stb.). 1966-ban szerepelt a Velencei Biennálén, a luganói, krakkói, Sao Paulo-i és tokiói grafikai biennálékon. 1955-1958 k. Derkovits-ösztöndíjat, 1960-1966-ban Munkácsy-díjat, 1975-ben érdemes művészi címet, 1976-ban SZOT-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat kapott. A Miskolci Grafikai Biennálé nagydíjasa. Művészetének legfontosabb tartalmi és stiláris jegyeit szűkebb hazájának bányászélete határozza meg. (MÉ, KIFB, M.L.: Műv.-1984/8)

Grafikus, Munkácsy-díjas. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Koffán Károlynál, Kmetty Jánosnál és Pór Bertalannál, majd a krakkói Képzőművészeti Akadémián végezte. 1952-ben önálló kiállítása volt Krakkóban. Főleg tematikus kompozíciókat, sorozatokat készít. Szimbólumgazdag művészetében felhasználja a szürrealizmus eredményeit is. 1955-ben Miskolcon telepedett le. Rézkarcaiból 1965-ben rendeztek kiállítást a Dürer-teremben.

Főiskolai tanulmányait Budapesten kezdte, majd Krakkóban fejezte be. 1955 óta Miskolcon dolgozik. Itthon a Dürer Teremben (1965), Miskolcon és a Helikon Galériában (1974), Salgótarjánban (1975), a Műcsarnokban (1979) és a Csók Galériában (1980), külföldön Lengyelországban (1952, 1971), Csehszlovákiában (1966), Ausztriában (1966), Olaszországban (1967, 1973) és Finnországban (1974) állított ki. Szerepelt számos nemzetközi grafikai rendezvényen. 1955-1958-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1960-ban és 1966-ban Munkácsy-díjat, 1975-ben érdemes művészi címet, 1976-ban SZOT-díjat kapott; 1965-ben a Miskolci Grafikai Biennálé nagydíját, 1980-ban a Művészeti Alap nagydíját nyerte el. - Művészetének alapvonásait szűkebb pátriájának bányászélete határozta meg. Sötét alaptónusú grafikáiban ugyanolyan szerepe van a világító fehérnek, mint a pislákoló bányászlámpáknak a föld mélyén. Azoknak az embereknek a szemével nézi a világot, akik az örökös fenyegetettség ellenére is hisznek az életben. Grafikáin nem elégszik meg a díszítő hatással, még a szabad futású vonalnak is konkrét értelmet keres.