Regisegkereskedes.hu+(3630)1999-441

Festő, grafikus. A hadifogság után előbb Papp Gyula nagymarosi szabadiskolájában, majd 1948-tól a Derkovits kollégiumban kezdte meg művészeti tanulmányait. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Domanovszky Endre, Kmetty János és Hincz Gyula voltak a mesterei, 1953-ban végzett. Egy ideig mint művészpedagógus működött, majd Olasz-, Spanyol- és Franciaországban, valamint a környező országokban tett tanulmányutat. Számos egyéni (Derkovits Terem, Csepel Galéria, Fényes Adolf Terem, Kőbánya, Fáklya Klub, Pápa, Nyíregyháza, Debrecen, Kaposvár, Tokaj, Gyöngyös, Fehérgyarmat, Békéscsaba, Tiszalök, Tiszadada, Mátraderecske, Törökbálint, Tiszaeszlár, Recsk, Sirok, Erdőtelek, Tiszadob, Hajdúnánás, stb.) és csoportos (Nemzeti Szalon, Csepel Galéria, Műcsarnok, Ernst Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Baja) kiállításon szerepelt, külföldön is bemutatta munkáit. A fővárosi pedagógusok képzőművész stúdiójának alapítója, 1953-1963 között tagja volt. Általában a paraszti élet, a falu és a környező táj adta számára a művészi élményanyagot. Reális látásmódról tanúskodnak portréi, a természethez szorosan kötődő tájképei, csendéletei, a látványhoz fűződő kompozíciói. Tájképeire a sötét s világos színek ellentéte jellemző, olykor az alföldi festők sajátos arculatát fedezhetjük fel bennük. Általában a lírai hangvétel jellemezte. Friss gouache vázlatai a nagy alkotások ígéreteit rejtik magukban. Grafikai munkák is kerültek ki keze alól, linó- és fametszeteket is készített, melyek különösen szépekre sikerültek. Dózsa grafikai sorozata külön említést érdemel. Díjak: a Fővárosi Tanács II. díja; Szocialista kultúráért. 1985-ben 40 olajfestményét és 30 grafikáját adományozta szülőfalujának. Alkotásai jelen vannak a zalaegerszegi Göcsej Múzeumban és vajai Vay Ádám Múzeumban. (Műv. 1965/6, MÉ, KMML)

1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Domanovszky Endre és Hincz Gyula növendékeként. Egy ideig mind művész-pedagógus tevékenykedett. Tanulmányutakat tett a környező népi demokráciákban, valamint a Szovjetunióban, Franciaországban és Ausztriában. Önállóan 1964-ben jelentkezett először a Derkovits Teremben, amint az önálló kiállítások egész sora következett a fővárosban és vidéken. - Általában a paraszti élet, a falu, a környező táj adja számára a művészi élményanyagot. Fő törekvése; minél kevesebb eszközzel minél többet visszaadni a látvány szépségéből. Linó- és fametszéssel is eredményesen foglalkozik. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. - Szij Rezső: Réti Mátyás festményei. Népszava, 1986. jún. 9.

Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Domanovszky Endre és Hincz Gyula voltak a mesterei. Egy ideig mint művészpedagógus működött, majd tanulmányutat tett több európai országban. Számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Általában a paraszti élet, a falu, a környező táj adja számára a művészi élményanyagot. Reális látásmódról tanúskodnak portréi, a természethez szorosan kötődő tájképei, a látványhoz fűződő kompozíciói. Tájképeire a sötét és világos színek ellentéte jellemző, olykor az alföldi festők sajátos arculatát fedezhetjük fel bennük. Általában lírai hangvétel jellemző rá. Friss gouache vázlatai a nagy képek ígéreteit rejtik magukban. Linó- és fametszéssel is foglalkozik, melyek különösen szépek, sikerültek. (Műv.-1965/6, MÉ)

Festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1953-ban végzett. Tanárai Kmetty János, Domanovszky Endre és Hincz Gyula voltak. 1964-ben önálló kiállítása nyílt a Derkovits Teremben.

1953-ban kapott diplomát Kmetty János, Domanovszky Endre és Hincz Gyula növendékeként, s hosszú évekig művészpedagógusként dolgozott. Tanulmányutakat tett a környező népi demokráciákban, a Szovjetunióban, Franciaországban, Ausztriában, Olasz- és Görögországban. Önálló tárlattal 1964-ben jelentkezett először a Derkovits Teremben, ezt követően mintegy 40 bemutatója volt a fővárosban és vidéken. Az utóbbi években a Fényes Adolf Teremben (1975), a Csepel Galériában (1979), Békéscsabán (1980) és Salgótarjánban (1982) állított ki. - Általában a paraszti élet, a falu, a környező táj adja számára a művészi élményanyagot; fő törekvése: minél kevesebb eszközzel minél többet visszaadni a látvány értékeiből. Linó- és fametszéssel is foglalkozik.