Regisegkereskedes.hu+(3630)1999-441

Festő. A jogászkodással párhuzamosan a fővárosi Iparrajziskolába járt, esti alakrajzra. 1916-1917-ben a Haris-közi Kernstok-féle szabadiskolát látogatta, ahol Rippl-Rónai József korrigálta. Később a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Balló Edénél folytatott tanulmányokat. 1924-25-ben Párizsban tartózkodott, az Académie Colarosse-ban képezte magát. Szentendrei letelepedése előtt szülőfalujában, Kunhegyesen élt, a fővárosba költözése után (1926) is rendszeresen eljárt ide festeni, kiállítani. 1929-ben és 1931-ben a nagybányai festőkolónián működött, a hagyományos naturalizmushoz nem tartozó műveket alkotott. 1932-től Szentendrén festett, majd 1935-ben odaköltözött. Első tárlata 1927-ben volt Budapesten. 1929-ben a Nemzeti Szalonban volt koll. kiállítása, majd még számos fővárosi (Műbarát Galéria, Ernst Múzeum, Tamás Galéria, Műcsarnok, Fővárosi Képtár, Magyar Nemzeti Galéria, stb.) és vidéki (Szentendre, Jászberény, Szentes, Miskolc, Nyíregyháza, Kunhegyes, Tápiószele, Visegrád, Székesfehérvár, Esztergom, Debrecen, Hódmezővásárhely, Keszthely, stb.) tárlaton mutatta be műveit. 1933-tól a Paál László Társaság, 1935-től az UME, 1936-tól a KUT, 1941-től pedig a Szentendrei Festők Társasága nevű művészcsoportok tagjaként működött. A '20-as években készült képei Van Gogh, Cézanne, Gauguin művészetének ismeretéről vallanak, mégis a hazai elődökhöz, köztük Rippl-Rónaihoz, Ferenczyhez, Mednyánszkyhoz akart kapcsolódni. Nagybányán készült fauve-os alkotásai, a felületnek ritmust kölcsönöző homogén, élénk színfoltok elutasítását jelentette a korábbi leíró jellegű természetábrázolásnak. I. festészete a szentendrei milliőből alakult ki, valódi festői énje itt bontakozott ki. Eleinte barnás alaptónusú munkáira konstruktív szerkezet és expresszív erő volt a jellemző, később csaknem teljesen a hangulatos szentendrei utcák, a dombra épült szabálytalan alakú, ferde falú házakkal teli város és a virágos udvarok festője lett. Idővel festészete kiszínesedett és teljesen líraivá vált, megtartva a konstruktív szerkezetet. Világába lépve - ha kissé távolabbról is, de Gulácsy, Goebel, sőt még Csontváry is eszünkbe jut. Líra és konstruktivitás, sejtelem és erő, biztató melegség és benső stabilitás ötvöződik műveiben. Díjak: a Munka Érdemrend Ezüstfokozata; Érdemes Művész; Kiváló Művész; a Munka Érdemrend Aranyfokozata; Szentendre Város Pro Urbe-díja. Festményei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumban és a székesfehérvári István Király Múzeumban. (ML, R. I.: Műv. - 1967/12, T. A.: Műv. 1973/1, FJ, Bodonyi Emőke adatközlése nyomán)

A Budapesti Iparrajziskola esti rajztanfolyamát látogatta, majd 1916-1917 évben Kernstok Károly szabadiskolájában Rippl-Rónai József irányításával folytatta festői tanulmányait. 1917-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Balló Ede volt a mestere. 1922-től Kunhegyesen dolgozott. 1924-1925-ben Párizsban Colarossi akadémiát látogatta. Műveit 1926-ban Jászberényben, Karcagon és Debrecenben állította ki. 1928-ban szerepelt először Budapesten a Nemzeti Szalon csoportkiállításán. 1929-1931 között nyaranta Nagybányán dolgozott. Élénk figyelemmel kísérte a dolgozók, kisemmizettek világát. 1937-ben a Tamás Galériában, 1938-ban a debreceni Déri Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást. 1942-ben Budapesten Medgyessy Ferenccel állított ki a Műbarátban. Fő témája a szentendrei utcák, udvarok. Művészetét az önarcképek sora jellemzi. 1958, 1967, 1975-ben az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást. 1968-ban Érdemes, 1974-ben Kiváló művész címmel tüntették ki. Munkáiban a konstruktív törekvések és a posztimpresszionizmus ötvöződik. - Irod.: Kampis Antal: Ilosvai Varga István. Bp. 1978. - Csapó György: Ilosvai Varga István. Bp. 1980.

Festő. A jogászkodással párhuzamosan a fővárosi Iparrajziskolába járt, esti alakrajzra. 1916-1917-ben a Haris-közi szabadiskolát látogatta, ahol Rippl-Rónai József korrigálta. Később a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Balló Edénél tanult. Ezt követően Kunhegyesen dolgozott. 1924-1925-ben Párizsban tartózkodott. Az Académie Colarosse-ban képezte magát. 1926-ban a fővárosba költözött. 1929-ben és 1931-ben a nagybányai művésztelepen dolgozott. 1935-ben Szentendrén telepedett le. Első kiállítása 1937-ben volt Budapesten. 1929-ben a Nemzeti Szalonban volt koll. tárlata. 1935-től volt tagja a KUT művészcsoportnak. Eleinte barnás alaptónusú műveire konstruktív szerkezet és expresszív erő volt a jellemző, később csaknem teljesen Szentendrei utcák, a virágos udvarok festője lett. Idővel festészete kiszínesedett, teljesen líraivá vált, megtartva konstruktív szerkezetét. Világába lépve - ha kissé távolabbról is, de Gulácsy, Goebel, sőt Csontváry is eszünkbe jut. Líra és konstruktivitás, sejtelem és erő, biztató melegség és benső stabilitás ötvöződik műveiben. (ML, R. I.: Műv.- 1967/12, T. A.: Műv. - 1973/1)

Festő. Rippl-Rónai Józsefnél, majd a Képzőművészeti Főiskolán Balló Edénél tanult, ezután Kunhegyesen dolgozott. 1924-25-ben Párizsban tartózkodott, 1926-ban Bp.-re, 1935-ben végleg Szentendrére költözött. Első kollektív kiállítása 1928-ban volt a Nemzeti Szalonban. Közben 1929-ben és 1931-ben korábbi képeire konstruktív szerkezet és expresszív erő jellemző (pl. Munkálkodó asszonyok). Később csaknem teljesen a szentendrei utcák, virágos udvarok festője lett. Festészete kiszínesedett, teljesen líraivá vált, megtartva a konstruktív vonásokat (Piroscserepes kapu). 1958-ban az Ernst Múzeumban volt gyűjt. kiállítása. Több képét a Nemz. Gal.-ban őrzik.<br /> Haulisch Lenke

Festői tanulmányait Rippl-Rónai József mellett kezdte, majd 1917-1923 között Balló Ede növendéke volt a főiskolán. 1924-1926-ban Párizsban, később Nagybányán dolgozott; 1935-től haláláig Szentendrén élt. Élete során mintegy 20 egyéni kiállítása volt, 1958-ban, 1967-ben és 1975-ben az Ernst Múzeumban, 1959-ben, 1970-ben és 1978-ban Szentendrén voltak gyűjteményes tárlatai. Emlékkiállítását 1984-ben Szentendrén rendezték meg. 1968-ban érdemes, 1974-ben kiváló művészi címet kapott. - Az atmoszférikus nagybányai, és a konstruktív-komponáló szentendrei iskola eredményeiből születtek puha, belső izzású színekből és markáns vonalakból épülő festményei. Témaválasztásában kitüntetett szerepet kapott a városkép, a csendélet és a portré; kevésszámú alakos ábrázolását szociális hevület, expresszív erő jellemezte.