Regisegkereskedes.hu+(3630)1999-441

Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár, Rudnay Gyula és Varga Nándor Lajos tanítványa volt. Már főiskolás korában részt vett a Szinyei Társaságnak a Nemzeti Szalonban rendezett "Fiatalok" tárlatán. Itt elismerő kitüntetést nyert (1934). A főiskola után reklámgrafikusként dolgozott. 1942-ben szerepelt a Műcsarnok két nagy tárlatán, s a váci Művelődési Házban két seccót festett. Számos hazai kiállítás mellett Németországban, Velencében, Triesztben, Bolognában, Pozsonyban, Hollandiában, Svájcban és Belgrádban mutatta be tájképeit, portréit és figurális kompozícióit. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai országban, megfordult Egyiptomban és Kubában. 1945-ben hazatelepedett Pécsre, s ettől kezdve aktívan részt vett a város, a Dunántúl képzőművészeti életében. 1958-ban Budapestre költözött, ahol három évig a Műcsarnok osztályvezetőjeként működött. Első fővárosi kiállítása 1959-ben volt a Fényes Adolf Teremben. Festői fejlődésében, s művészi érlelődésében különböző korszakok határolódnak el. Korábban többnyire világos, derűs színvilágú posztnagybányai felfogású művei tették ismertté. Puha, kontúr nélküli formák, lírai hangulatú, táj- és emberábrázolások jellemezték. Később a konstrukció, a szerkezet hangsúlyozása, az összefoglaltabb ábrázolás problémái foglalkoztatták a művészt egyre elmélyültebben. Gádor állandó kedvelt témája a városkép volt. Jól megkomponált, karakterisztikus arcképei biztos rajztudásról és kellemes színmegoldásairól vallanak. Műv. díjak: a Szinyei Társaság kitüntető oklevele. Alba Regia-díj, Janus Pannonius-érem, Szocialista Kultúráért Emlékérem, kiállítási és pályázati elismerések (1960, 1975, 1980). Műveit több magyarországi közgyűjtemény őrzi. (U. E.: Műv. 1972/1, Tassnádi Attila, Műv. 1966/8.)

Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt. Már főiskolás korában részt vett a Szinyei Társaságnak a Nemzeti Szalonban rendezett "Fiatalok" kiállításán. Itt elismerő kitüntetést nyert (1934). A főiskola után reklámgrafikusként dolgozott. 1942-ben szerepelt a Műcsarnok két nagy tárlatán, s a váci Művelődési Házban két seccot festett. Több hazai kiállításon és Németországban, Velencében, Triesztben, Bolognában, Pozsonyban, Belgrádban mutatta be tájképeit, arcképeit és figurális kompozícióit. 1945-ben hazatelepedett Pécsre, s ettől kezdve aktívan részt vett a város, a Dunántúl képzőművészeti életében. 1958-ban Budapestre költözött. Első fővárosi kiállítása 1959-ben volt a Fényes Adolf Teremben. 1965-ben Janus Pannonius éremmel, 1958-ban Alba Regia-díjjal tüntették ki. Festői fejlődésében, s művészi érlelődésében különböző korszakok határolódnak el. Korábban főleg világos, derűs színvilágú posztnagybányai felfogású alkotásai tették ismertté. Puha kontúr nélküli formák, lírai hangulatú, táj- és emberábrázolások jellemezték. Később a konstrukció, a szerkezet hangsúlyozása, az összefoglaltabb ábrázolás problémái foglalkoztatták egyre elmélyültebben. Állandó kedvelt témája a városkép volt. Jól megkomponált, karakteriksztikus arcképei biztos rajztudásról és kellemes színmegoldásairól vallanak. (U. E.: Műv.-1972/1. Műv.-1966/8)

1936-ban fejezte be főiskolai tanulmányait Glatz Oszkár vezetésével. Számos európai országban megfordult tanulmányúton. Első ízben 1943-ban Vácott lépett a közönség elé, ezt követően 10 alkalommal Pécsett, 1957-ben és 1966-ban a Fényes Adolf Teremben, 1970-ben Kaposvárott, 1971-ben a Csepel Galériában, 1972-ben Debrecenben, 1974-ben Nagykanizsán, 1975-ben Békéscsabán és Nagymaroson, 1976-ban Nyíregyházán mutatkozott be. Több önálló tárlata volt az NSZK-ban. 1934-ben elnyerte a Szinyei Társaság elismerését. 1965-ben Janus Pannonius-éremmel, 1958-ban Alba Regia-díjjal tüntették ki. - Művészi fölfogása realisztikus. Lírájának mély hangját főként színei tolmácsolják. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Festő. 1931-36 között a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke volt. 1959-ben a Fényes Adolf-teremben mutatta be lírai hangulatú tájképeit és figurális kompozícióit. A pécsmeszesi iskolában freskója van.

Festő. 1916-ban fejezte be tanulmányait Glatz Oszkár növendékeként. Első ízben 1943-ban, Vácott lépett a közönség elé, ezt követően tíz alkalommal Pécsett, majd Budapesten (1957, 1966, 1971, 1980), Kaposvárott (1970), Debrecenben (1972), Nagykanizsán (1974), Békéscsabán (1975, 1982), Nagymaroson (1975), Nyíregyházán (1976), Győrött (1978), Szobon (1981) és Dömösön (1983) mutatkozott be. Több önálló tárlata volt az NSZK-ban. 1965-ben Janus Pannonius éremmel, 1958-ban Alba Regia-díjjal tüntették ki. - Művészi felfogása realisztikus, ezen belül azonban konstruktív dekorativitásra törekszik. Kedvelt műfaja a városkép és a csendélet.

Festő. 1931-36: MKF, mesterei: Glatz Oszkár, Rudnay Gyula, Varga Nándor Lajos. 1934: a Szinyei Társaság kitüntető oklevele; 1959: Alba Regia-díj; 1960, 1975, 1980: kiállítási és pályázati elismerések; 1965: Janus Pannonius-érem; 1982: Szocialista Kultúráért. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai országban, megfordult Egyiptomban, Kubában és a SZU-ban. 1947-58 között rajztanár Budapesten; 1958-60-ban a Műcsarnok osztályvezetője. Realisztikus felfogású városképeinek és csendéleteinek a szerkesztés konstruktivitása, ill. a színezés dekorativitása adott egyéni karaktert. Freskófestészettel is foglalkozott, több hazai templom (Nógrádbercel, Pölöskefő, Nagyharsány stb.) oltárképének kivitelezője.<br /> Ek: 1943-97: csaknem 40 kisebb-nagyobb egyéni kiállítása volt itthon és külföldön (Hollandia, Svájc, Németország). Gyűjt. kiállítás: 1957, 1966: Fényes A. T.<br /> Irod.: Bodnár É.: Gádor Emil kiállítása a Fényes Adolf Teremben, MŰV, 1966/8.; Úry E.-né: Gádor Emil 60 éves, MŰV, 1972/1. (T. ATT.)