Regisegkereskedes.hu+(3630)1999-441

Festő. Tanulmányait a kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett kezdte. 1927-32 a Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost tanítványa volt. Olasz- és Németországban járt tanulmányúton. Hosszabb ideig Szolnokon rajztanárként dolgozott, s az itteni művésztelepen tevékenykedett. 1953-tól a fővárosi Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanáraként dolgozott. 1928-tól rendszeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon élet- és tájképeivel. 1944-ben, 1948-ban és 1958-ban gyűjteményes kiállítása volt. 1932-ben életnagyságú aktjáért a Szinyei-fiatalok díját kapta. 1950-ben Munkácsy-díjjal, 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. A korai alkotások ikonos elfogódottságát, a későbbiek színpadiasságát a festői megismerés gyötrelmesen szép munkája váltotta fel, megtalálva az igazi derű forrását. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. (ML, MÉ, Műv. 1966/5)

Festő. Tanulmányait a kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett kezdte. 1927-32 k. a Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost tanítványa volt. Olasz- és Németországban járt tanulmányúton. Hosszabb ideig Szolnokon rajztanárként dolgozott, s az itteni művésztelepen tevékenykedett. 1953-tól a fővárosi Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanáraként dolgozott. 1928-tól rendszeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon élet- és tájképeivel. 1944-ben, 1948-ban és 1958-ban gyűjteményes kiállítása volt. 1932-ben életnagyságú aktjáért a Szinyei-fiatalok díját kapta. 1950-ben Munkácsy-díjjal, 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. A korai alkotások ikonos elfogódottságát, a későbbiek színpadiasságát a festői megismerés gyötrelmesen szép munkája váltotta fel, megtalálva az igazi derű forrását. Több műve a MNG tulajdona. (ML, MÉ, Műv. - 1966/5)

Festészeti tanulmányait Kecskeméten, Révész Imre vezetésével kezdte, majd 1927-1932-ig Benkhard Ágost növendéke volt a bp-i Képzőművészeti Főiskolán. A harmincas években hosszabb időt töltött Olasz- és Németországban, később Romániában, Bulgáriában, Ausztriában és az NDK-ban járt tanulmányúton. 1945 után egy ideig a szolnoki művésztelepen dolgozott, majd a Művészeti Gimnáziumban volt rajztanár. 1928 óta kiállító művész, 1944-ben az Ernst Múzeumban, 1948-ban a Fényes Adolf Teremben, 1958-ban a Nemzeti Szalonban, 1972-ben Zalaegerszegen, 1977-ben a Csók Galériában volt gyűjteményes kiállítása. 1950-ben Munkácsy-, 1952-ben Kossuth-díjat kapott. - Derűs, optimista hangú élet- és tájképek festője. A közérthető, valósághű előadásmód sommázott formaadással, ragyogó fény- és színellentétekkel párosul művészetében. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Festő, Kossuth- és Munkácsy-díjas. 1927-től 1932-ig a Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost tanítványa volt. Olaszo.-ban és Németo-ban járt tanulmányúton. Hosszabb ideig Szolnokon rajztanárként működött. 1944-ben, 1948-ban és 1958-ban gyűjt. kiállítása volt. Életképeivel, tájképeivel 1928 óta rendszeresen szerepel bel- és külföldi kiállításokon. Művészetét az életkép modern útja lehetőségének keresése jellemzi. 1953 óta a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára. A Nemz. Gal. több művét őrzi.<br /> Csap Erzsébet

1932: MKF, mesterei: Révész Imre, Benkhard Ágost. 1950: Munkácsy-díj; 1952: Kossuth-díj; 1984: a Művészeti Alap Nívódíja; 1986: a Magyar Népköztársaság Csillagrendje. A szolnoki művésztelepen élt 1944-től 53-ig. 1953-tól nyugalomba vonulásáig, 1966-ig a bp.-i Képző- és Iparművészeti Gimn. tanára volt. Festői szemléletét alapvetően meghatározta a mesterétől, Benkhard Ágosttól átvett nagybányai szellemiség, és bizonyos mértékig a kompozíciók életképszerű gazdagítása. Hosszabb németországi és olaszországi tanulmányútjain megismerte és festői munkamódszerébe beépítette az expresszionizmus festékkezelését és a novecento neoklasszicista kiegyensúlyozottságát, de hatott rá az olasz metafizikus festészet is, bár inkább a képszerkesztésben, mint gondolatiságban. A 30-as, 40-es években egyszerűbb figurális és tájképeket készített (Vöröshajú akt c. festményét 1930-ban Szinyei Társaság kiállításán kitüntető oklevéllel jutalmazták). A festői felfogásból következően szakmai engedmények nélkül festett szocialista-realista tematikájú kompozíciókat (A magyar katona a szabadságért című tárlata egy öreg és egy fiatal partizánt ábrázoló képet festett, lesállásban, meglepő perspektivikus rövidülésbe szerkesztve a két figurát). A 60-as években színskálája keményebb, kontrasztosabb lett, a realista tónusokat és reflexeket egy hidegebb árnyalatú, szigorúbban szerkesztett festészettel váltotta föl; mintegy újból eszköztárba vonva a neoklasszicista és expresszív elemeket. Élete utolsó éveiben sokalakos, szürrealisztikus hangulatú, néhány apró színkontraszttal élénkített, de maturális látványt nyújtó tájképekkel jelentkezett.<br /> Ek: 1926: Kecskemét; 1944: Ernst M.; 1948: Fényes A. T.; Tisza Szálló, Szolnok; 1958: Nemzeti Szalon; 1961: Villamos és Kábelgyár Kultúrháza, Bp.; 1972: Képcsarnok, Zalaegerszeg; 1977: Csók G., Bács-Kiskun MMK, Kecskemét; 1978: Ferenczy T., Pécs; Csongrád; 1981: Munkácsy T., Bcsaba; 1984: Ernst M. (kat.); Csók G.; 1985: Liszt Ferenc Műv. Közp., Kecskemét; 1987: Csók G.<br /> Vcsk: 1944: Ernst M.; 1946: Rippl-Rónai Képzőművészeti Társaság Kiállítása, Bp.; 1947: Kéve, Nemzeti Szalon; Megyeháza, Szolnok; Vidéki művészek, Ernst M.; 1948: Magyar Valóság, FK; 1950-53, 1959-65, 1968: 1., 2., 3., 4., 7., 8., 9., 10., 11. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1951: A magyar katona a szabadságért, FK; 1953: Párizs; 1958: Antwerpen; 1965: Helsinki; 1971: Aba Novák T. Szolnok; 1972: Szolnoki Művésztelep, Szolnoki G.; Medgyessy T., Eger; Vaszary T. Kvtár; 1973, 1974: Csontváry T.; 1975, 1977; Festész '77, Műcsarnok; 1979: Frankfurt; 1980: Dési Hubert T., Veszprém; 1981: Az ötvenes évek. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1983: Szeged; 1984: Eger; Szolnok; 1992: A Szolnoki Művésztepel története, Erdős Renée H.; 1997: Önarcképek, Bozsó Gyűjtemény, Kecskemét.<br /> Mk: Damjanich J. M., Szolnok; Déri M., Debrecen; MNG; Tokaji M.; Kecskeméti Képtár.<br /> Irod.: Kárpáti K.: Műteremlátogatás, Kortárs, 1977/12.; D. Fehér Zs.: Benedek Jenő 60 éves, MŰV, 1966/5.; Pogány Ö. G.: (kat., bev. tan., 1984: Műcsarnok). (Po. G.)