A művész munkásságát bemutató publikációk:
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Zemlényi Tivadar és Bosznai István voltak a tanárai. Itáliában járt tanulmányúton. 1918-tól naturalista jellegű tájképeket állított ki Budapesten a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. Sárdy Brutus számára a táj nyújtotta a legfőbb élményt. A valóság ihletésére hullámzik festményein a kalász, gomolyognak a felhők, görnyed meg képein az öreg almafa dús virágterhétől. Fái, felhői Corot-ra és Courbet-ra, Monet-ra, Picassóra vagy Renoir "Mezei út"-jára emlékeztetnek. Tömören összefogott és határozottan megkomponált, erőteljes színskálájú műveket alkotott. Több képe a Magyar Nemzeti Galériában van. A fővárosi képtár restaurátora volt. Jelentősebb művei: Ősz, Tél, Napsütés, Mocsaras táj, Virágos rét.