Regisegkereskedes.hu+(3630)1999-441

Festő. 1936-38 között a budapesti Iparművészeti Iskolában Orbán Antal, Domanovszky Endre és Lux Elek növendéke volt. 1938-42 között stúdiumait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Szőnyi István és Elekfy Jenő irányítása mellett tanult. Első egyéni kállítását 1942-ben rendezte a Műbarát Galériában. Ezt követően a Fókusz Galériában, a Képcsarnokban, a Derkovits Teremben, az Ernst Múzeumban, Salgótartjánban, Helsinkiben, Orivesiben és Mentonban mutatta be önálló tárlaton műveit. Csoportos rendezvényeken a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumben, Sárospatakon és Egerben vett részt. Több európai országban járt tanulmányúton. Még a főiskola megkezdése előtti időkben Sárospatakon népművészeti alkotásokat tanulmányozott: a népi motívumkinccsel kapcsolatos élményeit későbbi művészpályájára nézve is fontosak voltak. Kezdeti alkotásait Rippl-Rónai József finom, visszafogott színvilágú periódusában keletkezett műveinek hatását mutatják. Későbbi munkáin palettája gazdálkodást, kiszínesedést mutat. Érett korszakában keletkezett munkáinak többsége figurális kompozíció. Képein főleg városi alakokat és munkásokat örökített meg. Készített portrékat (Szabó Lőrinc), tájképeket, csendéleteket is. Sz. páratlan színérzéke, festői alakítókedve, impulsív jelleme, tónusérzéke és természetelvűsége, főként a csendélet és a tájkép műfajában érvényesül. Elsősorban olajtemperával és akvarellel dolgozott. (Sz. M. kiállítás, Szabad művészet, 1947, Gyulai Gergely adatközlése nyomán)

Tanulmányait 1936-1943 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei Domanovszky Endre, Szőnyi István és Elekfy Jenő voltak. Tanulmányutat Finnországban, Angliában, Olasz- és Franciaországban tett. Első gyűjteményes kiállítása 1942-ben a Műbarát Galériában, az utolsó 1973-ban az Ernst Múzeumban zajlott le. Külföldön Helsinkiben, Orivesi-ben és Mentonban mutatkozott be önállóan. - Páratlan színérzéke és festői alkotókedve, impulzív jelleme, tónusérzéke és természetelvűsége főként a csöndélet és a tájkép műfajában érvényesül, de mélyen érdeklik az emberi sajátosságok kifejeződései, a portrék is. - Irod.: Oelmacher Anna: Durray Tibor és Szilvásy Margit kiállítása. Szabad művészet, 1947.

Festő. Tanulmányait a bp.-i Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Domanovszky Endre, Szőnyi István, Elekfy Jenő növendéke volt. Tanulmányúton járt számos nyugat-európai országban. Több kiállítása volt itthon (Műbarát Galéria, Ernst Múzeum), valamint Helsinkiben, Orivesiben és Mentonban. Páratlan színérzéke és festői alakítókedve, impulzív jelleme, tónusérzéke és természetelvűsége főként a csendélet és tájkép műfajában érvényesül, azonban mélyen érdeklik az emberi sajátosságok kifejeződései, a portrék is. (Sz. M. kiáll./Szabad Műv.-1947)

Festő. 1936-tól az Iparművészeti Iskolában Orbán Antal, Lux Elek és Domanovszky Endre, 1938-től a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Elekfy Jenő növendéke volt. Máramarosi és balatoni tájképeiből első kollektív kiállítását 1942-ben rendezte. A felszabadulás óta számos országos és csoportkiállításon s több önálló kiállításon mutatta be tartózkodó színekkel megoldott tájábrázolásait, a nagyváros, a gyárak, bányászok, parasztok életét megjelenítő figurális kompozícióit és jó karakterérzékéről tanúskodó portréit. 1959-ben és 1963-ban a Derkovits Teremben fiával, Szilvásy György keramikussal közösen állított ki. 1960-ban Finno.-ban mutatta be akvarelljeit.

1936-1943 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, mesterei Domanovszky Endre, Szőnyi István és Elekfy Jenő voltak. Többször megfordult Angliában, Olasz- és Franciaországban, Finnországban. 10 gyűjteményes kiállítást rendezett életében, a legutóbbit 1973-ban az Ernst Múzeumban. Külföldön Olaszországban, Finnországban és Franciaországban mutatkozott be. - Impulzív alkatú, kiváló színérzékű mester volt, adottságait a csendéleti és tájképi témákban tudta leginkább kamatoztatni.