További információért, kérjük, hívja a +(3630)1999-441 telefonszámot.
I. László | |
I. László ábrázolása a Képes krónikában | |
|
|
Magyarország királya | |
Uralkodási ideje | |
1077 – 1095 | |
Koronázása | Székesfehérvár 1077 és 1081 |
Elődje | I. Géza |
Utódja | Kálmán |
Horvát király | |
Ladislav I | |
Uralkodási ideje | |
1091 – 1095 | |
Elődje | II. István |
Utódja | Svačić Péter |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Árpád-ház |
Született | 1040 körül[1] Lengyel Királyság |
Elhunyt | 1095. július 29. Nyitra, Magyar Királyság |
Nyughelye | Nagyvárad (1106-tól)[2] |
Édesapja | I. Béla |
Édesanyja | Piast Richeza |
Testvére(i) | |
Házastársa | Rheinfeldi Adelhaid |
Gyermekei | Árpád-házi Piroska, két ismeretlen nevű leány |
I. László címere | |
I. László | |
Születése | |
1040 körül Lengyelország |
|
Halála | |
1095. július 29. (55 éves kora körül) Nyitra, Magyar Királyság |
|
Tisztelete | |
Egyháza | Római katolikus |
Szentté avatása | 1192. június 27., Magyarország Szentté avatta: III. Béla magyar király |
Sírhely | Nagyvárad |
Ünnepnapja | június 27. |
Védőszentje | Magyar katonák, székelyek, Debreceni-Nyíregyházi egyházmegye, Kaposvári egyházmegye, Erdély, polgárőrök |
I. László vagy Szent László (horvátul: Ladislav I, latinul: Ladislaus I.) (Lengyel Királyság, 1040 körül[1] – Nyitra, 1095. július 29.) 1077-től magyar király, 1091-től haláláig pedig horvát király. I. Béla király és Richeza királyné másodszülött fia. Nevéhez fűződik a magántulajdon védelmének megszilárdítása, Horvátország elfoglalása (1091) és az első magyar szentek avatása. Őt magát is szentté avatták 1192-ben, és kivételes fizikuma miatt nevezik az „Isten atlétájának” is.[3]
I. Béla király halála (1063) után Géza és László hercegek elismerték unokatestvérüket, Salamont törvényes királynak, akivel a következő évtizedben jó kapcsolatuk volt. A nevezetes történet a kun által elrabolt leánnyal ebből a korszakból származik. A kapcsolat az 1070-es években romlott meg, és a hercegek fellázadtak Salamon ellen. A trónt Géza 1074-ben szerezte meg, de az ország nyugati határvidékén Salamon uralkodott tovább. Ebben az időben László volt Géza legfőbb tanácsadója.
Géza halála (1077) után hívei László mellé álltak, és őt tették meg királynak. Salamon IV. Henrik segítségével ellenállt; László az invesztitúraharcban IV. Henrik ellenfeleit támogatta. Salamon 1081-ben lemondott, de utána mégis megpróbálta visszaszerezni a koronát. Emiatt László bebörtönözte, de két évvel később a szentté avatások alkalmával szabadon engedte.
A sorozatos belviszályok után Lászlónak helyre kellett állítania a közbiztonságot, a lopást és rablást csonkítással vagy halállal büntette. 1091-ben elfoglalta Horvátország legnagyobb részét, ami a középkori Magyar Királyság terjeszkedésének kezdetét jelentette. Keleten legyőzte a kunokat és a besenyőket, amivel a keleti határokat 150 évre bebiztosította. Az utolsó években éppen a horvát hódítás miatt romlott meg a kapcsolata a Szentszékkel, mert a pápa a saját hűbérbirtokának tekintette a megszerzett horvát területet, de ezt László nem ismerte el.
A legendák kegyes lovagkirályként mutatják be, mint a késő lovagkori lovagi eszmény megtestesítőjét.[3] Népszerű szent Magyarországon és a környező országokban, sok templomnak ő a védőszentje. A szentté avatott királyhoz több, a mai napig is fennmaradt ereklye és tárgyi emlék köthető. Ilyen például a győri bazilikában található Szent László-herma, továbbá jobbja, amit a dubrovniki ferences kolostorban őriznek.
Forrás: wikipédia