A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Baja, 1904 - Budapest, 1971<br /> Festő. 1923-1928 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Vaszary János tanítványa volt. Az utóbbinak az osztályában tanult meg színekben gondolkodni, ott szabadult fel látása az akadémizmus beidegződésétől, s fiatalon megismerkedett a német expresszionizmus eredményeivel. 1938-1947 között Finn- és Svédországban élt. Svédországban készült alakos és tájképeit a látványok tömören megszerkesztett összefoglalása és a közérthetőséghez való ragaszkodása jellemzi Pasztellel, olajjal alkotott. Erős színkontrasztú, expresszív, izgatott ecsetkezelésű, részletgazdag kompozíciókat festett. Hazatérte után, 1948-50 között művészeti kritikákat írt. Eleinte Szentendrén, később a Balatonnál dolgozott. Expresszív stílusát megtartva, az '50-es évektől elsősorban tájképeket, ritkábban arcképeket, enteriőröket festett. Alkotókedve a '60-as években újult meg, amikor Balatonudvariba költözött. A környék kiskertjeit, szőlősdombjait, udvarait, régi templomait és a Balaton vizét festette. Tagja volt a KUT-nak és az UME-nak. 1933-ban egyik alapítója volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. Több évtizeden keresztül a Dési-Huber Képzőművész Kör igazgatója volt és a MNMA festő-lektoraként dolgozott. 1924-től szerepelt fővárosi, vidéki és külhoni bemutatón. Kiállított több svéd- és finnországi tárlaton. Kitüntetések, díjak: Szocialista Hazáért kitüntetés; Szocialista Kultúráért kitüntetés; Szocialista Munkáért Érdemérem; Munkácsy-díj. Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában és a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. (D.F.Zs.: Műv. 1972/4, ML, Ladányi József)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  (Baja, 1904 - Budapest, 1971)<br /> Festő és képzőművészeti kritikus, Munkácsy-díjas. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Vaszary János tanítvány volt. A 30-as években a Szocialista Képzőművészek Csoportjához csatlakozott. 1938-1947-ig Finn- és Svédországban élt. Svédországban készült alakos és tájképeit a látványok tömören megszerkesztett összefoglalása és a közérthetőséghez való ragaszkodás jellemzi. Újabb műveiből a balatoni tájképek a legjellegzetesebbek. 1948-ban a Csók Galériában volt tárlata. Emlékkiállítását 1976-ban a Csontváry Teremben rendezték meg. - Irod.: D. Fehér Zsuzsa: Emlékezés Fenyő A. Endrére. Művészet, 1972. 4. sz.
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Baja, 1904 - Bp., 1971.<br /> Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Vaszary János tanítványa volt. Az utóbbinak az osztályában tanult meg színekben gondolkodni, ott szabadult fel látása az akadémizmus beidegződésétől, s a fiatalon megismerkedett a német expresszionizmus eredményeivel. 1938-47 k. Finn- és Svédországban élt. Svédországban készült alakos és tájképeit a látványok tömören megszerkesztett összefoglalása és a közérthetőséghez való ragaszkodása jellemzi. Itt számos tárlaton szerepelt. Hazatérte után, majd 1956-ban állította ki konstruktív szerkezetű figurális kompozícióit. Az igazi nagy élményt, az új festői programot a természet, a balatoni táj hozta művészetébe, munkásságának két évtizedet meghatározó erővel. A környék kiskertjeit, szőllősdombjait, udvarait, régi templomait, a Balaton vizét festette. Élete utolsó korszakában, a bezártság miatt, többnyire sötét tónusú krétarajzokat festett. A Dési Huber Képzőművész Kör igazgatója volt. Munkácsy-díjjal tüntették ki. Műkritikusként is tevékenykedett. (D.F.Zs.: Műv.-1972/4, ML)
• Művészeti lexikon I-IV.:
  (Baja, 1904. febr. 25. - )<br /> festő és képzőművészeti kritikus, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál és Vaszary Jánosnál tanult. 1933-ban a Szocialista Képzőművészek Csoportjának egyik alapító tagja volt. 1938-tól 1947-ig Finno.-ban és Svédo.-ban élt, alkotásait svéd és finn kiállításokon mutatta be, az ottani gyűjtemények több képét őrzik. Első gyűjt. kiállítása Bp.-en 1930-ban volt, majd hazatérte után 1948-ban és 1956-ban állította ki lefokozott színű, egységes harmóniájú tájképeit, szaggatott ecsetkezelésű, konstruktív szerkezetű, politikai mondanivalójú figurális kompozícióit. A Nemz. Gal. több munkáját őrzi. 1948-50 között művészeti kritikákat is írt. 1964-ben gyűjt. kiállítást rendeztek műveiből az Ernst Múzeumban.