A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő. 1942-49 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Barcsay Jenő növendéke volt, majd 1949-52 között Barcsay mester mellett működött, mint tanársegéd. 1946-tól táj- és figurális kompozícióval rendszeresen szerepelt hazai és külhoni bemutatókon. 1969-ben Rómában volt egyéni kiállítása. Csoportos tárlatokon a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban, a Fővárosi Képtárban, Pécsett, Pozsonyban, Tübingenben és Cagnes-sur-Merben vett részt. Első nonfiguratív munkái a '40-es évek első felében születtek. Dekoratív színritmusaival, lazán hullámzó felületeivel eleinte szinte ösztönösen kapcsolódott az Abstraction-Creation által meghonosított hangütéshez, majd az Európai Iskola, s az Elvont Művészek Csoportjának holdudvarába kerülve a Martyn, Gyarmathy és Marosán fémjelezte nonfiguratív festészet képviselője lett a lágy geometriára jellemző bujkáló színfelületeivel, ill. szürrealisztikus álomvilágával. A '40-es évek végétől az ún. Négyesfogat tagjaként kísérletet tett a modern művészet és a szocreál összehangolására. Ettől kezdve életműve két részre szakadt: míg a hivatalos bemutatókon egészen a '70-es évek végéig átlagos posztimpresszionista képekkel szerepelt, műtermében folytatta a nonfiguratív művek sorozatát. Az '50-es és '60-as évek fordulóján megérintette a Bazaine és a Tal-coat-féle lírai absztrakció, majd a kalligrafikus tasizmus és az informel is. Emellett több csorgatásos technikával készült képe született. A '60-as években Kassák Lajos Malom-tóbeli köréhez csatlakozott, de művei csak külföldön szerepeltek. Később a hard edge és az signálfestészet körébe sorolható, az egyneműen fedett színkörök és csíkok kromatikus modulációit vizsgáló munkákat alkotott. 1978-ban elnyerte az Itália 2000 kiállítás ezüstérmét (Nápoly). (P.G.: Új Műv. 1997/1, F.J.: ÉS 1969/10, ML)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Barcsay Jenő növendéke volt. 1949-től táj- és figurális kompozícióival rendszeresen szerepel hazai és külhoni tárlatokon. 1969-ben Rómában volt kiállítása. (ML)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  1924-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Barcsay Jenő növendéke volt. 1949 óta tájképeivel és figurális kompozícióival rendszeresen szerepel kiállításokon. 1969-ben Rómában mutatkozott be egyéni tárlattal. - ML
• Művészeti lexikon I-IV.:
  Festő. 1924-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Barcsay Jenő növendéke volt. 1949 óta tájképeivel és figurális kompozícióival rendszeresen szerepel kiállításokon. Művészetében a látványélmény és a konstruktív képszerkesztés közötti egységet keresi.
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  Festő. 1949-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Barcsay Jenő osztályán. Tanulmányúton Olasz- és Franciaországban, Ausztriában és az NSZK-ban járt. 1947 óta szerepel a nyilvánosság előtt, képei eljutottak több szocialista országba. 1969-ben egyéni kiállítása volt Rómában. 1978-ban nemzetközi díjat nyert Nápolyban. - Festői felfogására korunk absztrakt tendenciái voltak a legnagyobb hatással; megérintette a konstruktívizmus, a tassizmus, a lírai szürrealizmus problémaköre. Stílusát geometrikus építettség, a színek élénk, kontrasztos használata jellemzi. Egyes munkáiban a realizmus hagyományos felfogását követi.
• Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.:
  1942-49: MKF, mesterei: Szőnyi István, Barcsay Jenő. 1949-52 között az MKF-en Barcsay tanársegéde volt. 1978: az Italia 2000 kiállítás ezüstérme, Nápoly. Első nonfiguratív munkái a 40-es évek első felében születtek. Dekoratív színritmusaival, lazán hullámzó felületeivel eleinte szinte ösztönösen kapcsolódik az Abstraction-Création által meghonosított hangütéshez, majd az Európai Iskola és az Elvont Művészek Csoportjának holdudvarába kerülve a Martyn, Gyarmathy, Marosán fémjelezte nonfiguratív művészet képviselője lett a lágy geometriára jellemző bujkáló színfelületeivel, ill. szürrealisztikus álomvilágával. A 40-es évek végétől az ún. Négyesfogat tagjaként (Nuridsány Zoltánnal, Jánossy Ferenccel, Sugár Gyulával) kísérletet tett a modern művészet és a szocreál összehangolására. Ettől kezdve életműve két részre szakadt: míg a hivatalos kiállításokon egészen a 70-es évek végéig átlagos posztimpresszionista képekkel szerepelt, műtermében folytatta nonfiguratív művei sorozatát. Az 50-es, 60-as évek fordulóján megérintette a Bazaine, Tal-Coat-féle lírai absztrakció, majd a kaligrafikus tasizmus és az informel is. Emellett több csorgatásos technikával késült képe született. A 60-as években Kassák Malom-tóbeli köréhez csatlakozott, de munkái csak külföldön szerepeltek. Később a hard egde és a szingálfestészet körébe sorolható, az egyneműen fedett színkörök és csíkok kromatikus modulációit vizsgáló műveket alkotott. Több húron játszó, kiérlelt absztrakt festészete fontos szerepet játszhatott volna kora magyar művészetében, de oeuvre-jének fontosabb része egészen a 90-es évek közepéig el volt zárva a nyilvánosságtól.<br /> Ek: 1947: Szabadművelődési Felügyelőség (Sugár Gyulával, Ridovics Ferenccel), Pécs; 1949: Fényes A. T. (Jánossy Ferenccel, Nuridsány Zoltánnal, Sugár Gyulával); 1951: Pamuttextil Művek Kultúrh. (Jánossy Ferenccel, Nuridsány Zoltánnal, Sugár Gyulával); 1969: G. Testa, Róma; 1996: Rejtőzködő igazság, Csontváry T.-Körmendi G.; 1999: BAE, Körmendi G.; 2000: Vigadó G.<br /> Vcsk: 1946: KF Ifjúsági Köre Karácsonyi kiállítása; 1947: II. Szabad Nemzeti kiállítás, FK; 1948: Kossuth Lajos Kollégium, Medikus Kör; A KF növendékei, Szabadművelődési Felügyelőség, Pécs; Munkaverseny-kiállítás, Bp., 1950-68: 1-10. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1951: A magyar katona a szabadságért, FK; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, 1961: Orsz. Korányi TBC Int.; 1964: Magyar nonfiguratív művészek, Mánes Klub, Prága, Malá Scená; SLD, Pozsony; 1985: Peintres modernes, G. Boréal, Cagnes-sur-Mer; 1987: Künstlergemeinschaft DunapART, Kunsthalle, Tübngen.<br /> Irod.: Frank J.: Orosz Gellértnél, ÉS, 1969. okt. 18.; Pataki G.: Nonfiguratív ábécé. Orosz Gellért kiállítása, ÚM, 1997/1.; Mezei O.: "Ars privatissima" és "ars humana", Kortárs, 1998/4.; Mezei O.: Orosz Gellért festészete, Bp., 1999. (P. G.)