A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő. 1937-40 között mint középiskolás már bejárt a budapesti Iparrajziskolába, utána dolgozott, közben tanulmányokat végzett az Örkényi - Strasszer-féle Szabadiskolában. Itt Bernáth Aurél és Szentiványi Lajos növendéke volt. 1953-1965 között rendszeresen látogatta a Képzőművészeti Alap Műtermét. Tanulmányúton járt Hollandiában, Német-, Olasz- és Franciaországban. 1965 óta számos csoportos és egyéni kiállításon mutatta be munkáit (Budapest, Szeged, Békéscsaba, Nagykanizsa, Szekszárd, Salgótarján, stb.). Legnagyobb erőssége a csendélet és a tájkép, de fest portrékat is. Csendéleteit a tárgyak különös tisztelete jellemzi. A hangszerek gyakorisága képein a zenéhez fűződő mélyebb kapcsolatára utal. Aratót erős szálak fűzik a külvárosi környezethez. Ennek kopott falú házai, egymásra torlódó, vöröslő, barnálló háztetői, elmaradott utcái, s ezek tartozékai tűnnek föl tájképein. Portréi belső élmények kifejezői. Formaképzése egyszerű és realisztikus, kevés eszközzel igyekszik sokat kifejezni. Puritán előadásmódjában több szállal kötődik az ún. Alföldi Iskolához. (MÉ, Sz.R.: Műv. 1970/7)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő. 1937-40 k. mint középiskolás már bejárt a bp.-i Iparrajziskolába, utána dolgozott, közben tanulmányokat végzett az Örkényi - Strasszer-féle szabadiskolában. Itt Bernáth Aurél és Szentiványi Lajos tanítványa volt. 1953-65 k. rendszeresen látogatta a Képzőművészeti Alap műtermét. Tanulmányúton járt Hollandiában, Német-, Olasz- és Franciaországban. 1954 óta számos csoportos és egyéni kiállításon mutatta be műveit (Szeged, Budapest, Békéscsaba, fővárosi Képcsarnok, Nagykanizsa, Szekszárd, Salgótarján, a pesterzsébeti Csili Művelődési Ház, stb.). Legnagyobb erőssége a csendélet és a tájkép. Fest portrékat is. Csendéleteit a tárgyak különös tisztelete jellemzi. A hangszerek gyakorisága képein a zenéhez fűződő mélyebb kapcsolatára utal. Erős szálak fűzik a külvárosi környezethez. Ennek kopott falú házai, egymásra torlódó vöröslő, barnálló háztetői, elmaradott utcái s ezek tartozékai tűnnek föl tájképein. Portréi belső élmények kifejezői. Formaképzése egyszerű, realisztikus, kevés eszközzel igyekszik sokat kifejezni. Puritán előadásmódjában több szállal kötődik az ún. Alföldi Iskolához. (MÉ, Sz.R.: Műv.-1970/7)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  Művészeti tanulmányait az Örkényi - Strasszer-féle szabadiskolában kezdte, később Bernáth Aurél, majd Szentiványi Lajos növendéke volt. Tanulmányúton Hollandiában, Német-, Olasz- és Franciaországban járt. 1954 óta kiállító művész. 1964-ben Szegeden, 1965-ben Budapesten, 1966-ban Békéscsabán, 1970-ben Nagykanizsán, 1973-ban Szekszárdon, 1977-ben Salgótarjánban, 1986-ban Budapesten volt egyéni kiállítása a Képcsarnok bemutatótermeiben. 1974-ban a pesterzsébeti Csili Művelődési Házban állított ki. Csöndéleteit a tárgyak különös tisztelete jellemzi. A hangszerek gyakorisága festményein a zenéhez fűződő mélyebb kapcsolatára utal. Formaképzése egyszerű, realisztikus, kevés eszközzel igyekszik sokat kifejezni. - Irod.: Szij Rezső: Arató István kiállítása Nagykanizsán. Művészet. 1970. 7. sz. - P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp.1985.
• Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek:
  Művészeti tanulmányait az Örkényi - Strasszer-féle szabadiskolában kezdte, ahol Bernáth Aurél és Szentiványi Lajos növendéke volt. Tanulmányúton Hollandiában, Német-, Olasz- és Franciaországban járt. 1954 óta kiállító művész; egyéni tárlatai voltak Szegeden (1964), Budapesten (1965, 1981), Békéscsabán (1966), Nagykanizsán (1970), Szekszárdon (1973), Salgótarjánban (1977), Egerben (1979), Gyöngyösön (1983), valamint az NSZK-ban (1982). - Figurális igényű, realista szemléletű festészetét a valóság áhítatos tisztelete, a tárgyi világ jelképes jellegű, a lelki tartalmakra utaló megjelenítése jellemzi. Erőssége a tájkép és a csendélet.