festő, zománcművész

Karcag, 1935-10-19

1963: Magyar Iparművészeti Főiskola, dekoratív festő szak, mesterei: Borsos Miklós, Z. Gács György. 1982: III. Nemzetközi Iparművészeti Quadriennálé nagydíja, Erfurt (Német Demokratikus Köztársaság); Bács-Kiskun Megye Művészeti díja; 1984: Munkácsy-díj; 1996: Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely, Kecskemét, Szarvasnyomon c. kiállítás, Életmű-díj; 1997: Tűzzománcművészek Magyar Társasága, Életmű-díj. Hosszú időn át a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége szimpózium bizottságának a tagja. A Tűzzománcművészek Magyar Társaságának tiszteletbeli elnöke. A kortárs magyar zománcművészet legnagyobb hatású művészegyénisége, akihez szorosan kapcsolódik a műfaj 60-as években történt fellendülése, a zománc képzőművészeti irányba való elmozdulása. A zománccal még a főiskola idején Budapesten, a Lampart Zománcipari Műveknél ismerkedett meg, ahol kihasználva a lehetőségeket, a 60-as években folyamatosan alkot, eleinte “lábaszománcot”, később elsősorban fémes zománcokat használva. 1964 tájától egyre többet tartózkodott Kecskeméten is, ahol Stefániay Edittel, Simon Balázzsal együtt folytatott kísérleteket a helyi zománcgyárban. Sikereket ért el a Képcsarnokon keresztül eladott zománcos táblaképeivel. 1970-ben a bécsi Schauer zománcgyár meghívására Ausztriában dolgozott. ~ nevéhez fűződik a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep megalapítása 1975-ben, melynek 1987-ig a művészeti vezetője volt. ~ ideáival, művészeti tevékenységének irányával, tematikájával erőteljes hatással volt a környezetében alkotó művészekre, különösen Kecskeméten. A ~ képviselte művészeti irány szellemileg és formailag is az archaikusból, a népművészetből táplálkozik. ~ nagyhatású, sajátosan misztikus, szimbolikus alkotás-filozófiai rendszerét a mai napig sokan követik. Ezt a világot, amelyet elsősorban ~ művei képviselnek a kortárs művészetben, s melyet a művészettörténészek között mindenekelőtt Pap Gábor koncepciója támogatott, 1975 tájától (“keresztszemes vita”) napjainkig tartó folyamatos támadások érték a kritika részéről (avantgárdellenesség, korszerűtlenség). A 70-es évek közepétől ~nak különösen szabadtéri (köztéri) alkotásai, térplasztikái jelentősek, melyek bonyolult, elsősorban népművészeti ihletésű, szimbólumokkal terhes ikonográfiájához gyakran mellékel irodalmi emelkedettségű műleírást. A 80-as évek elejére alakítja ki az ún. kecskeméti eljárást, melynek szépségét az ún. “tűzben pikturálás”, azaz a többszöri égetés biztosítja, s az ennek során létrejött rétegződés (a rétegek kitetszenek egymás alól) a zománcanyagban. E technika főműve, egyben ~ egyik ars poeticája az Alföldi látomások c. sorozat (1981), ahol a természet és az (alföldi) ember Tóth Menyhért-i, már kiveszőfélben lévő, álmokban, hiedelmekben, mesékben, mítoszokban gazdag együvé tartozásának állít emléket. 1987 után váratlanul visszavonult a zománcművészettől, és nagyméretű szimbolikus, figurális olajképeket kezdett el festeni.

Irodalom
~ festőművész kiállítása (kat. Mednyánszky Terem, Budapest, 1966)
PAP G.: Kincsek és mű-kincsek a Barbaricumból, Művészet, 1975/6.
Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep katalógusai 1975-1987, Kecskemét, 1976-1989
GOÓR I.: Megújuló zománcművészet Kecskeméten, Forrás, 1976/11.
KOCZOGH Á.: Mai magyar iparművészet - Fémművesség, Budapest, 1977
PAP G.: A kecskeméti Zománcművészeti Alkotótelep első három éve, Művészet/77, Budapest, 1978
KERÉKGYÁRTÓ I.: Népművészet- kortárs művészet, Művészet, 1978/1.
VADAS J.: Imaginárius térben. Zománcok és üvegek Salgótarjánban, Művészet, 1978/3.
MENYHÁRT L.: Üzenetek anyanyelven. Beszélgetés ~lyal, Művészet, 1980/5.
SÜMEGI GY.: Menetközben. A kecskeméti Zománcművészeti Alkotótelepről, Művészet, 1982/3.
SÜMEGI GY.: A kecskeméti Zománcművészeti Alkotótelepről, Művészet, 1983/2.
NAGY Z.: A Szent Korona birodalma. Zománckiállítás a Vigadó Galériában, Művészet, 1984/10.
KRATOCHWILL M.: (kat., Művészetek Háza, Szekszárd, 1988)
IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Kortárs magyar zománcművészet, Kecskeméti Képtár, 1998
IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Kortárs magyar zománcművészet, Magyar Iparművészet, 1998/2.
IFJ. GYERGYÁDESZ L.: A kortárs magyar zománcművészet kezdetei, különös tekintettel a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep előzményeire Kecskeméten az 1960-1970-es években, Múzeumi kutatások Bács-Kiskun Megyében 1998, Kalocsa, 1999
PAP G.-GYERGYÁDESZ L.: Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely állandó kiállításának vezetője, Kecskemét, 1999
ANDRÁSI G.-PATAKI G.-SZÜCS GY.-ZWICKL A.: Magyar képzőművészet a 20. században, Budapest, 1999
IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Szín-játék. Kortárs magyar zománcművészet, Magyar Művészeti Fórum, 1999/6.

Egyéni kiállítások

Egyéni kiállítások
1966 • Mednyánszky Terem, Budapest (kat.)
1968 • Május 1. Mozi, Budapest
1969 • Budapest Szálló • Derkovits Terem, Budapest (TV Galériája) és Városi Mozi, Kecskemét
1970 • Galerie Junge Generation, Bécs • Apáczai Csere János Művelődési Ház, Solymár
1971 • Eger
1974 • Kiss Pál Múzeum, Tiszafüred • Képcsarnok, Szeged • Művelődési Ház, Tatabánya
1975 • Galerie Romanum, Bécs • Galerie Herzog, Bécs • Eger • Arany János Múzeum, Nagykőrös
1976 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1977 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1980 • Csók Galéria, Budapest
1983 • Soproni Képcsarnok [id. Kátaival]
1986 • Erfurt (Német Demokratikus Köztársaság) • Művészetek Háza, Szekszárd (kat.)
1991 • Rudnay Terem, Eger.

Válogatott csoportos kiállítások

Válogatott csoportos kiállítások
1965 • Zománctörténeti kiállítás a Nemzetközi Zománcipari Konferencia alkalmából, Katona József Múzeum, Kecskemét
1971, 1973 • I-II. Országos Zománcművészeti Biennálé, Salgótarján
1975-2000 • Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep kiállításai
1982 • III. Nemzetközi Iparművészeti Quadriennálé, Erfurt (Német Demokratikus Köztársaság)
1984 • Zománc, Vigadó Galéria, Budapest • Szarvasnyom
1996 • Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely, Kecskemét
1998 • Kortárs magyar zománcművészet, Kecskeméti Képtár, Kecskemét.

Művek közgyűjteményekben

Művek közgyűjteményekben
Kecskeméti Képtár, Kecskemét
Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely gyűjteménye, Kecskemét.

Forrás: artportal.hu