TÖRTÉNETE

A bajorországi Solnhofenben 1796-ban Alois Senefelder dolgozta ki az új grafikai eljárást, melyekhez a helyben bányászot kemény solnhofeni mészkövet használta.  A technológia sikerességét és gyors elterjedését bizonyítja, hogy 1799-ben már a budai városházán is megindult a litográfia elvén működő nyomtatás, de pár éven belül nemcsak Európában, hanem a tengerentúlon is széles körben ismerté vált.

A XIX-XX. század folyamán számos művész ismerte fel a litográfiában rejlő lehetőségeket és kezdett el művészi rajzokat litográfiai eljárással sokszorosítani. Közéjük tartozott pl. Toulouse-Lautrec, Miro, Kokoschka, Chagall, Picasso valamint Barabás Miklós, Rippl-Rónai József, Vaszary János és Csók István.

Leglátványosabb felhasználási módja a plakátnyomtatás volt a XX. század elején. Franciaországban Toulouse-Lautrec, mig Ausztriában Alfons Mucha fejlesztette művészi szintre a kőnyomatos plakátkészítést. Magyarországon is kedvelt technikának számított, számos kiváló reklámplakátot köszönhetünk ennek a nyomdai módszernek.

SOLNHOFENI LITOKŐ

A solnhofeni mészkő egyedi tulajdonságának köszönhetően vált alkalmassá a litográfia technológiájának kifejlesztéséhez. Maga a feltaláló is solnhofeni mészkőlapokat használt a technológia tökéletesítése során. A kőnyomtatás fénykorában a solnhofeni mészkő az egész világon meghatározóvá vált a nyomdai eljárás során és neve egybefort a litográfiával.

A  nyomtatásra használható ún. litokövek kitermelése a németországi Solnhofenben a mai napig tart és az új ill. felújított köveket a világ számos országába szállítják. 

Forrás: https://bnstone.hu/litografia-adatlap/  

Engel Lajos (1860–1912) nyomdász, lapkiadó, könyvkereskedő nyomdacége: 

Engel Lajos - a már említett körülmények miatt - 1896. november 20-án igen jutányosán, 196000 K-ért, tehát csak 98 000 Ft-ért vásárolta meg a nyomdafelszerelést, a Szegedi Napló kiadói jogát, a könyv- és papírkereskedést stb., tehát mindazt, amit akkor Bába Sándor áruba bocsátott.35 Emlékeztetünk rá, hogy a város csupán a számára készített nyomtatványokért 1896-ban 19994 Ft-ot fizetett ki Bába Sándornak. A nyomdafelszerelés, a Szegedi Napló, a könyvkereskedés stb. értéke jóval meghaladta az Engel által kialkudott vételárat. Engel valószínűleg kihasználta Bába erkölcsi bukását. 

Bába Sándor üzeme a város legkorszerűbb nyomtató intézete volt már 1895-ben is, amikor az Iskola utcából átköltözött a Híd utca 6. szám alatti Schlauch-féle bérház szu- terénjébe és földszintjére. E helyiségek bérleti díja évi 6000 K volt, ami a nyomda ki- terjedtségére, a tulajdonos gazdagságára, ugyanakkor az Engel-féle vételár alacsony voltára enged következtetni. A nyomda azonban nem sokáig maradt a Híd utcában: az újságnyomtató-gépek éjszakai zakatolása miatt a bérház lakói a nyomda bérletének felmondását követelték Schlauch Lőrinc háztulajdonostól. Engel Lajos, mivel családja az előkelő szegedi pénzügyi körökben is otthonos volt, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbanktól megvásárolta a Dugonics tér 12. sz. alatti épületet, amely a banknál eredetileg elzálogosítva volt. Mivel gazdája nem tudta kiváltani, a pénzintézet tulajdonába került. Már 1895-ben is a banké volt a hozzátartozó Tisza Lajos körút 58. sz. bérházzal.36 A Dugonics téri átjáróházat 36872 Ft 16 kr. államkölcsön terhelte. Engel Lajos ezzel együtt meg tudta vásárolni; a szükséges átalakításokkal együtt 240000 K-ba (tehát 120 ezer Ft-ba) került. A nyomda üzemi részét a Dugonics téri épületben, a szuterénben helyezték el; itt volt a szedő-, a gépterem, míg a magasföldszinten a Szegedi Napló kiadó- hivatala, szerkesztősége, az iroda, a könyv- papír stb. kereskedés. A papírraktár, a raktárra készült nyomtatványok az udvarra néző épületben kaptak helyet. 

Engel Lajosnak nemcsak a Bába-nyomda üzletkörét sikerült megtartania, hanem a nyomtatványigények további erőteljes szélesedésével bővíteni tudta. Folytatta - legalábbis az 1900. évvel bezárólag - a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentéseinek nyomtatását. Több nagy szegedi részvénytársaság, pl. a Szegedi Kenderfonógyár (1910-ig), a Szegedi Téglagyár Társulat, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank igazgatóságai jelentéseit, a piarista gimnázium évkönyveit is készítette. Az újabb megrendelései közé tartozott pl. a Szegedi magy. kir. állami felsőbb leányiskola értesítőjének az 1898-99-es tanévről és néhány későbbi évről szóló értesítőjének nyomdai munkája. Néhány év elteltével már a városi közigazgatás számára is szállított nyomtatványokat, nem beszélve a szépirodalmi, egyesületi, alkalmi nyomtatványok sokaságáról. Nem vállalkozhatunk a nyomda más termékkörének áttekintésére sem, annak rendkívül szerteágazó volta miatt. Mindössze néhány fontosabbnak vélt nyomtatványán keresztül igyekszünk a szedőanyag és a nyomdatechnika fejlődését érzékeltetni. 

Az Engel Lajos cég 1896-tól 1920-ig 131, bibliográfiailag kimutatott nyomtatványt készített: 28 szépirodalmi művet, 6 egyházi jellegű munkát, 1 tankönyvet, 86 szakmunkát, 10 aprónyomtatványt. Természetesen e kimutatásban sem szerepelnek a kispéldányszámú alkalmi kiadványok, sok kiadású tankönyvek és az évkönyvek.37 

A Dugonics téri épület megvásárlása, átalakítása, a nyomda költöztetése miatt annak műszaki fejlesztésre az 1890-es évek végén nem-igen volt mód. Új szedőanyagok alkalmazása inkább csak 1900-tól figyelhető meg. Ez év március 23-án hagyta jóvá a szegedi első fokú iparhatóság a Szegedi Ipartestület módosított alapszabályát, amelyet a testület kinyomtatott Engelnél: a 152 X 227 mm-es, 24 oldalas, drótfűzéses füzetben az alapszabály §-ainak címeit (1. § „A testület czíme.”, 2. § „A testület czélja.” stb.) olyan címbetűvel szedték, amelyet eddig a szegedi nyomdatermékeken nem láttunk: egyezik a bécsi Poppelbaum betűöntöde 1896. évi mintájában bemutatott Rokoko 12 pontos betűjével. Az öntöde e betűt még 16 és 24 pontos grádusokban is előállította. A szabályzat az Antiqua 54 b jelű (Bauersche Giesserei) szövegbetűnek megfelelő gar- mond fokozatú.... 

Forrás: https://library.hungaricana.hu/hu/view/CSOM_Tan_30/?pg=229&layout=s