A művész munkásságát bemutató publikációk:

• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
  Festő. 1909-ben került Budapestre, ahol az Iparművészeti Iskola esti tanfolyamán Pap Henrik korrigálta. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán és a nagybányai művésztelepen Ferenczy Károly irányításával képezte magát. 1917-ben Kecskeméten Iványi-Grünwald Bélától, utóbb Rippl-Rónai Józseftől is tanult. 1910-ben állította ki első képét a Művészházban. 1912-től rendszeresen szerepelt fővárosi bemutatókon táj- és figurális képekkel, posztimpresszionista értelemben egyszerűsített, rajzzal, a szín erősebb hangsúlyozásával. 1917-ben gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban, 1924-ben a Belvedere-ben. Az utóbbin figyeltek fel tehetségére. 1924-1931 között Párizsban élt, ahol igen sok derűsen csillogó, artisztikus tájképet festett. Franciaországi tartózkodása alatt a festői Bretagneba is ellátogatott. 1931-ben az Ernst Múzeumban mutatta be Franciaországban készült alkotásait. 1931-től nyaranta a szentendrei művésztelepen dolgozott. 1937-ben a Szépművészeti Kiállításon rendezte meg kollektív seregszemléjét. Utolsó tárlatát 1948-ban rendezte meg a fővárosi Népművelődési Központ helyiségében. A Gresham-kör tagja volt. Többnyire posztimpresszionista jellegű tájképeket és csendéleteket alkotott. Intim szobabelsői, lírai városképei leginkább akvarell és pasztelltechnikával készültek. Egyenetlen művészeti munkásságában a jó olajképek és pasztellek Bonnard csillogó álomvilágára emlékeztetnek, művészete intim és mosolygó. Díjak: a Szinyei Társaság nagydíja; kultuszminisztériumi munkajutalom; Pro Arte; a Művészeti Tanács emlékplakettje. Néhány munkája a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a nyíregyházi Jósa András Múzeumban és a bajai Türr I. Múzeumban található. (ML, Éber, Matits Ferenc)
• Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve:
  Festő. 1909-ben került Budapestre, ahol az Iparművészeti Iskola esti tanfolyamán Pap Henrik korrigálta. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán és a nagybányai művésztelepen Ferenczy Károly irányításával tanult. 1910-ben állította ki első képét a Művészházban. 1912-től rendszeresen szerepelt fővárosi tárlatokon táj- és alakos képekkel, posztimpresszionista értelemben egyszerűsített, rajzzal és a szín erősebb hangsúlyozásával. A forma irreális színfoltokból áll össze, naívan közvetlen vázlatszerűséggel. 1917-ben gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban, 1924-ben a Belvederében. Az utóbbin figyeltek fel tehetségére. 1924-31 k. Párizsban élt, ahol igen sok a derűsen csillogó, artisztikus tájképeket festett. Szívesen dolgozott pasztellel is. 1931-ben az Ernst Múzeumban mutatta be Franciaországban készült műveit. 1931-től nyaranta a Szentendrei Művésztelepen dolgozott. 1937-ben a Szépművészeti Kiállításon rendezte meg kollektív seregszemléjét. Utolsó kiállítását 1948-ban rendezte meg a Fővárosi Népművelődési Központ helyiségében. Egyenetlen munkásságában a jó olajképek, és pasztellek P. Bonnard csillogó álomvilágára emlékeztetnek, művészete intim és mosolygó. Néhány képe a MNG-ban található (ML, Éber)
• Magyar festők és grafikusok adattára:
  Posztimpresszionista festő. Ferenczy Károly növendéke volt, majd 1924-1931 között Párizsban P. Bonnard hatott művészetére. 1931-től rendszeresen festett Szentendrén. A csillogó, derűs színek mellett bensőséges hangulat jellemzi képeit. 1934-1948 között 5 ízben volt kiállítása. 1949-ben Pro Arte kitüntetést kapott. - MK
• Művészeti lexikon I-IV.:
  Festő. Nyomorban nőtt fel mint nyomdászgyerek és borbélysegéd. 1909-ben Bp.-re került s az Iparművészeti Iskola esti tanfolyamán Pap Henrik korrigálta rajzait. A főiskolán Ferenczy Károly tanította három évig. 1910-ben állította ki első képét a Művészházban, 1917-ben gyűjt. kiállítása volt a Nemzeti Szalonban, 1924-ben pedig a Belvederében. Az utóbbin figyeltek tehetségére. 1924-31 között Párizsban élt, ahol igen sok derűsen csillogó, artisztikus tájképet festett, melyeknek csak elenyésző részét ismerjük. Szívesen dolgozott pasztellel is. Hazatérve 1931-ben az Ernst Múzeumban mutatta be franciao.-i termését, 1937-ben a Szépművészeti Kiállításon rendezte meg kollektív seregszemléjét. 1931-től nyaranta Szentendrén dolgozott. A felszabadulás után utolsó kiállítását 1948 májusában rendezte a Fővárosi Népművelési Központ helyiségében. Egyenetlen munkásságában a jó olajképek és pasztellek P. Bonnard csillogó álomvilágára emlékeztetnek, művészete intim és mosolygó.<br /> Genthon István
• Művészeti lexikon I-II.:
  Festő. Budapesten és Nagybányán tanult s 1912 óta állít ki Budapesten tájrészeket, egyes alakokat, posztimpresszionista értelemben egyszerűsített, rajzzal, a szín erősebb hangsúlyozásával. A forma irreális színfoltokból áll össze, naivan közvetlen vázlatszerűséggel. 1924. a Belvederében kollektív kiállítása volt, majd hétévi párizsi tartózkodása után 1934. a Fränkel-szalonban. Két festménye a Szépművészeti Múzeumban.