Mesterei: Berény Róbert, Kmetty János, Barcsay Jenő, Koffán Károly.

1945-1950: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Berény Róbert, Kmetty János, Barcsay Jenő, Koffán Károly. Rajzai, karikatúrái 1945-től jelennek meg. Indulása óta a Ludas Matyi, 1964-től a Tükör, majd Új Tükör, később a Magyar Nemzet, majd a Magyar Hírlap munkatársa volt, rajzai, karikatúrái rendszeresen megjelentek, illetve megjelennek aLyukasóra, Magyar Tudomány, Népszabadság, Új Írás, Filozófiai Szemle, Hócipő és más lapok hasábjain is. 1970-ben a Magyar Televízió Karika-túra című filmsorozata az ő munkásságának bemutatásával indult. A karikatúra iránti érdeklődésének elmélyülésében, szemlélete kialakulásában jelentős szerepe volt Gáspár Antal rajzainak, a kettejük között kialakult mester-tanítvány viszonynak. A "pesti humor" legnemesebb hagyományainak folytatói közé tartozik, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Heltai Jenő humora mellett döntő hatást gyakorolt stílusa, látásmódja formálódásában Madách Imre Luciferjének filozófiája, Daumier rajzművészete, a Swift Gulliverjéből és Rostand Cyranójából sugárzó "bölcs mosoly". Karikatúráit az eszközök ökonomikus használata, a letisztult, tömör kompozíció jellemzi; rajzai szöveg nélküliek, kizárólag a vizuális nyelv hatásmechanizmusára épülnek. A belső történésekre figyel, rajzai a karikatúra műfaján belül az elmélyült, meditatív vonulathoz tartoznak, filozofikus mélységűek. Kiindulópontot a leggyakrabban a szó-szókép kapcsolata jelenti számára, asszociációi a legtávolabbi jelentésterületeket kötik össze egymással. Ahogyan formáival a hatásosságot, lapjai mondandójánál mindig kerülte a direkt politizálást, a rajz fő szerepét a rejtett összefüggések megtalálásában, feltárásában, megértésében és megfelelő formába öntésében látja. Általa létrehozott, gyakorolt műfaj az ún. nekrológkarikatúra, amelynek hőse a művész által tisztelt vagy közel álló személy, akinek halála után összefoglaló, mintegy emblémajellegű rajzot készít (pl. Chaplin, Einstein, Liszt, Beethoven, Mándy Iván).

Díjak/ösztöndíjak

1953, 1963 • Ezüst Kupa, Tolentino

1964 • Bordighera, II. díj

1953, 1968 • Munkácsy-díj

1975 • érdemes művész

1981 • Munka Érdemrend arany fokozata

1988 • kiváló művész

1992 • Pulitzer-díj

1994 • Opus-díj; a Magyar Köztársaság Tiszti Érdemrendje; Aranytoll (a MUOSZ díja)

2001 • Herczeg Klára-díj (senior)

2004 • Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje

2011 • Prima Primissima Díj.

Egyéni kiállítások
1974 • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest • Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1975 • Művelődési Központ, Tata (kat.) • Művelődési Központ, Veszprém • Nehézipari Egyetem, Miskolc
1978 • Dél-Balatoni Kulturális Központ, Siófok [Sajdik Ferenccel és Várnai Györggyel] (kat.)
1979 • Tanítóképző Főiskola, Szombathely • Fészek Klub, Budapest
1980 • Collegium Hungaricum, Bécs • Tanárképző Főiskola, Kaposvár
1981 • Művelődési Központ, Komárom
1982 • Dorottya u. Galéria, Budapest
1983 • Antibes • Sárközi Kiállítóterem, London
1987 • Köln • Bonn • Bielefeld
1995 • Budapesti Művészeti Hét, Jeruzsálem
1996 • Budapesti Városvédő Egyesület, Budapest
1997 • Fészek Klub, Budapest • Rajzolok, tehát vagyok, Kass Galéria, Szeged.

Válogatott csoportos kiállítások
rendszeresen részt vett, számos díjat nyert Bordighera, Montreal, Berlin, Köln, Bonn, Tokió, London, Antibes, Moszkva Nemzetközi karikatúrakiállításain.

Művek közgyűjteményekben
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Karikatúragyűjtemény, Bázel
Országos Széchényi Könyvtár, Budapest
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest.

Irodalom
LÓSKA L.:  Kaján Tibor karikatúrái. Művészet, 1975/7.
FÖLDES A.: Kaján Színház. Színház, 1980/1.
VADAS J.: Képtáviratok Iróniából. Élet és Irodalom, 1982. január 22.
FARAGÓ V.: Kaján Tibor. Kritika, 1984/4.
GALSAI P.: Kaján Tibor: XX. századvég. Kritika, 1984/10.
GALAMBOS Á.: Kaján Tibor , a vizuális botrányhős. 7 Lap, 1990. november 26.
ISSEKUTZ E.: Bölcs mosoly. Vasárnapi Magazin, 1996. március 16.
SIPOS T.:  Az örök kétkedő. Kávéházi beszélgetés  Kaján Tiborral. Magyarország, 1997/34.

Karikatúrakötetei
Kaján rajzok, Budapest, 1955
Meglepő táblák, Budapest, 1959
Circus Maximus, Budapest, 1962
Kaján Lexikon, Budapest, 1969
Apropos, Budapest, Berlin, 1972
Kaján képernyő, Budapest, 1973
Zenit és radír, Budapest, 1980
Rajzolok, tehát vagyok, Budapest, 1996
Apropó kultúra, Budapest, 1999.