Kádár János
1977-ben
A Magyar Népköztársaság belügyminisztere
Hivatali idő 1948. augusztus 5. – 1950. június 23.
Előd	Rajk László
Utód	Zöld Sándor
A Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, majd főtitkára
Hivatali idő 1956. október 30. – 1988. május 22.
Előd	nem volt
Utód	Grósz Károly
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 6. elnöke
Hivatali idő 1956. november 4. – 1958. január 28.
Előd	Nagy Imre
Utód	Münnich Ferenc
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 8. elnöke
Hivatali idő 1961. szeptember 13. – 1965. június 30.
Előd	Münnich Ferenc
Utód	Kállai Gyula
Születési név	Czermanik János József
Született	1912. május 26. Fiume, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt	1989. július 6. (77 évesen) Budapest, Magyar Népköztársaság
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Párt	KMP (1930–1945) MSZDP (1934–1948) MKP (1945–1948) MDP (1948–1956) MSZMP (1956–1989)
Házastársa	Tamáska Mária
Foglalkozás	politikus
Díjak	Lenin-rend Szovjetunió Hőse (1964) Klement Gottwald Érdemrend Magyar Érdemrend nagykeresztje Nemzetközi Lenin-békedíj Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem Magyar Népköztársasági Érdemrend José Martí-rend Októberi Forradalom érdemrend

Kádár János, születési nevén Czermanik János József (a magyar dokumentumokba már Csermanek Jánosként került be) (Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) magyar kommunista politikus, a magyar történelem egyik meghatározó alakja. A Kádár nevet 1943-ban kapta a kommunista mozgalomban. Az 1945 utáni szovjet típusú rendszer 1956–1989 közötti időszakának (az ún. Kádár-korszaknak) 1988-ig de facto vezetője. Egyes vélemények szerint diktátor, azonban sokak szerint szerepe, életmódja és politikai pályája a legtöbb tekintetben nem meríti ki a kifejezés tartalmát.

Magyarország vezetőjeként politikáját kérlelhetetlen reálpolitika jellemezte: sikeresen manőverezett a szovjet vezetőség, a helyi érdekek, valamint a nyugati világ által támasztott elvárások között. Nevéhez fűződik az 1956-os forradalmat követő kemény megtorlás, majd az azt követő konszolidáció, az átmenet az ún. „puha diktatúrába”. Személye és politikája, a gulyáskommunizmus vagy más néven kádárizmus éles viták tárgya mind a laikusok között, mind a történettudományban. A forradalom utáni megtorlásokat követően hivatali idejének első felét jelentős gazdasági növekedés és az életszínvonal érdemi emelkedése jelentette, ennek egyik letéteményese az új gazdasági mechanizmus volt, melynek a keleti blokkban egyedülálló reformjaival a magyar vezetés kivívta a nyugati világ elismerését. A fellendülést ugyanakkor stagnálás, majd recesszió követte mind a gazdasági életben, mind a politikában, emiatt a korszakot gazdasági értelemben – ahogyan társadalmi-kulturális kérdésekben sem – nem lehet egyszerűen feketén vagy fehéren megítélni.

1945 előtt illegális kommunista, 1948 és 1950 között belügyminiszter volt. 1951-ben letartóztatták, 1952-ben koncepciós perben elítélték, emiatt 1954-ig ült börtönben. 1956. október 25-től az MDP KV első titkára, 1956. október 30-án a második Nagy Imre-kormány államminisztere lett. November 1-jén Moszkvába vitték, ahol rábízták a forradalom leverésének és megtorlásának levezénylését. Az MDP helyére lépő MSZMP vezetője, 1957-től első titkára, 1985-től főtitkára. 1956. november 4-től 1958-ig, valamint 1961-től 1965-ig miniszterelnök, 1965-től 1989-ig az Elnöki Tanács tagja.

A rendszerváltáshoz közeli években idős kora és betegsége miatt már nem vett részt aktívan a politikában; 1988. május 22-én pártfőtitkári tisztségéből fölmentették, de 1989 május 8-ig az MSZMP elnökeként tiszteletbeli funkciót töltött be, mely tisztségéből csak halála előtt egy hónappal mentették fel. 1989-ben hunyt el, éppen azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróságon kihirdették Nagy Imre és társai rehabilitációját. 

Forrás: wikipédia