További információért, kérjük, hívja a +(3630)1999-441 telefonszámot.
Az érem mérete: 4.3 cm A díszdoboz mérete: 3 x 6 x 8 cm
1951-1959: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Hincz Gyula, Pap Gyula, Barcsay Jenő, Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1959-ben a művészeti főiskolák Tanácsköztársasági Pályázatának nagydíját nyerte el. 1959-1960-ban a Művészeti Alap ösztöndíjával a hódmezővásárhelyi telepen alkotott. 1961-ben Szegeden telepedett le és 1974-ig a Művészeti Gimnázium tanára. Ezt követően Nyíregyházán kapott műtermet, ahol alkotótevékenysége mellett eredményes szakköröket vezetett. Egy évtizedig volt a szabolcsi művészek szervezetének titkára. Számos szegedi és nyíregyházi szobrászművészt indított el a pályán. 1977-ben kezdeményezte a Nyíregyháza-sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelep alapítását, az Alkotótelepi Tanácsnak indulástól fogva tagja. Főiskolás éveiben 1954-től nyaranta a hódmezővásárhelyi, 1969-ben a zsennyei, 1971-1975 között a villányi, 1973-ban a kecskeméti és oronskói (PL), 1974-1976 között, 1983-ban, 1985-ben, 1991-ben a nyíregyháza-sóstói, 1975-ben a burgaszi (BG), 1976-ban a potsdami (Német Demokratikus Köztársaság) és a zamosci (PL); 1977-ben a rzeszówi (PL), 1988-ban a palangai (Litvánia), a dzintari-i (Lettország) és a zsdennyevoni (UA), 1988-ban a körmöcbányai, 1992-ben a klaipédai (Litvánia) művésztelepen dolgozott. Eredményes munkásságát számos elismerés jelzi: 1962: Szegedi Nyári Tárlat III. díja; 1963: Szegedi Nyári Tárlat II. díja; 1964: Alföldi Tárlat díja, Gyula; 1968: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1969: Szocialista Kultúráért; 1970: Békéscsabai Alföldi Tárlat Nívódíja; 1972: Szegedi Nyári Tárlat díja; Szabadka Város díja; 1973: Békéscsabai Alföldi Tárlat Munkácsy Emlékérme; 1974: Firenzei Giorgio Vasari Nemzetközi Éremverseny 3. díja; 1975: Felszabadulási Pályázat III. díja, Hódmezővásárhely; 1982: Munkácsy-díj; 1984: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1986: a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete az év legszebb egyesületi érme kitüntetése; 1989: Iserlohn Város díja; 1991: VI. Pál pápa ezüst Emlékérme; 1995: Ravenna Város Aranyérme; 1996: Hatvani Portré Biennálé díja; 1997: Hadtörténeti Múzem Kiállítási díja; Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala díja. Az 1986-1987-es tanévben az Egri Tanárképző Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára volt. Első kiállításain a szobrászati alkotások mellett festmények és rajzok is helyt kaptak. Rézlemez-domborításai és kisplasztikái témáit leginkább családja életéből vette. Realista stílusú – ritkán absztrakt felfogású (Madarak és halak sorozat, 1972) – alkotásai leggyakrabban bronzból készülnek, de jól bánik más anyagokkal is. Korábban gyakran készített terrakotta, mészkő-, márvány- és faszobrokat. Számos köztéri munkát készített, melyek között emléktáblák, emlékművek, büsztök, önálló térplasztikák sorakoznak. Legmonumentálisabb alkotásaként tarjuk számon a máriapócsi Bazilita templom kapuját. Vert és öntött érmeket is készít. Jelentős emlékérmeinek és orvosi vonatkozású érmeinek száma.
Irodalom
SZELESI Z.: Alföldi művészek között, ~ rézdomborításai, Tiszatáj, 1965/2.
D. FEHÉR ZS.: ~ kiállításáról, Művészet, 1966/12.
PAPP L.: Szobrok és gondolatok, ~ kiállítása a Képcsarnokban, Tiszatáj, 1966
BURGET L.: Egy szobrász arcképe, Pedagógiai Műhely, 1975/4.
VÉGVÁRI L.: (kat. bev., Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1976)
HUSZÁR L.-VARANNAI GY.: Medicina in Nummis, Budapest, 1977
VÉGVÁRI L.: (kat. bev., Lévay J. Könyvtár, Miskolc, 1982)
BÓNA E.: ~ szobrászművész vert érmei, Szabolcs-Szatmári Szemle, 1982/2.
POGÁNY G.: (kat. bev., Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, 1983)
POGÁNY G.: (kat. bev., Jósa András Múzeum, Nyíregyháza; Galéria, Balatonfüred, 1983)
VÉGVÁRI L.: ~ érmei 1953-1986, Nyírbátor, 1986
SCHULTZ, K.: (kat. bev., Kunsthistorisches Museum, Bécs, 1988)
NAGY Á.: (kat. bev., Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1989)
SZ. KÜRTI K.: (kat. bev., Déri Múzeum, Debrecen, 1992)
TÓTH A.: A mesterség dicsérete, ~ szobrász 60 éves, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemle, 1993/3.
VÉGVÁRI L.: (kat. bev., Városi Galéria, Nyíregyháza, 1994)
MATITS F.: A 65 éves ~ köszöntése, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemle, 1998/9.
Válogatott csoportos kiállítások
1964-től rendszeres kiállítója a Vásárhelyi és Szegedi Nyári Tárlatoknak, míg Szegeden élt gyakran küldte műveit a Békéscsabai Alföldi és a Debreceni Nyári Tárlatokra, 1974-től rendszeres kiállítója a Szabolcsi, illetőleg Szabolcs-Szatmár megyei őszi kiállításoknak 1977-1989 között pedig kiállító művész a FIDEM Nemzetközi kiállításain.
1962, 1965 • 9., 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1967, 1968 • Szegedi Képzőművészek Kiállítása, Szabadka, Újvidék
1970 • Alföldi művészek kiállítása, Berlin • Frankfurt • Odessza
1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest
1979 • Magyar Éremművészek Tárlata, Helsinki • Stockholm • Párizs
1985 • A művészet szolgálatában, A megyei képzőművészeti gyűjtemények 40 éve, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1991 • Szegedi Szépmíves Céh Tárlata, József Attila Tudományegyetem Aulája, Szeged
1993 • III. Nemzetközi Érem Quadriennálé, Körmöcbánya • Építészet érméken, Országos Műemlékfelügyelőség, Budapest
1994 • Tavaszi Tárlat, Petőfi Csarnok, Budapest
1995 • Bronz Háromszög Vándorkiállítás, Városi Galéria, Nyíregyháza • Városi Galéria, Uherské Hraditště (CS) • Múzeum, Körmöcbánya
1997 • Arcok és Sorsok, XI. Országos Portré Biennálé, Hatvani Galéria, Hatvan.
Művek közgyűjteményekben
Amerikai Numizmatikai Múzeum, Colorado Springs
Balatoni Múzeum, Keszthely
Báthory István Múzeum, Nyírbátor
Damjanich János Múzeum, Szolnok
Dante Központ, Ravenna
Déri Múzeum, Debrecen
Fővárosi Képtár, Budapest
Hajdúsági Múzeum, Hajdúböszörmény
Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Jósa András Múzeum, Nyíregyháza
Kunsthistorisches Múzeum, Bécs
Miskolci Képtár, Miskolc
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Móra Ferenc Múzeum, Szeged
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
Országos Műemlékvédelmi Hivatal Építészeti Múzeum, Budapest
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Budapest
Sárospataki Képtár, Sárospatak
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
Városi Galéria, Nyíregyháza
Városi Múzeum, Rzeszów
Vatikáni Pápai Műgyűjtemények, Róma.
Miskolc címere mintájául a város középkori pecsétjei szolgáltak, ezek alapján tervezték 1909-ben, mikor Miskolc törvényhatósági városi rangra emelkedett. A szocializmus idején másik címert használtak; 1990. január 1-jével vették vissza az 1909-ben tervezettet, ami azóta is a város címere. Miskolc zászlaján is látható.
Az első pecsétes dokumentum, ami fennmaradt, 1376-ban származik az akkori városbíró, Arnoldus adta ki. A dokumentumban a tanács jóváhagyja Kilián fia, János végrendeletét egy Szent György-hegyi (az Avas korabeli neve) szőlőt illetően. A pecsét lepergett a dokumentumról, mintázata nem kivehető.
Az első nagyrészt fennmaradt pecsétlenyomat egy 1389. július 7-ére datált dokumentumon látható, sárga pecsétviaszban. Körirata kivehetetlen. Figurája Anjou-liliomos koronát viselő királyfej, kiléte vitatott, Szent István neve azért merült fel, mert ő volt az avasi templom védőszentje, de a liliomos korona valamelyik Anjou-házi királyra utal, feltehetőleg a Miskolcnak 1365-ben mezővárosi jogot adó Nagy Lajosra.
A pecsét következő változata 1433-ból származik, a Bárczay család levéltárában maradt fenn. Szintén sárga pecsétviaszba nyomták. Ez egy szakállas királyt ábrázol, valószínűleg az akkor uralkodó Luxemburgi Zsigmondot, körfelirata pedig Sigillum Civitas Miskolcz („Miskolc város pecsétje”). A király fejétől balra félhold, jobbra hatágú csillag látható. Ennek másik változata is ismert, amin a véset új, feltehetően a megkopott régi helyett készült. Egy időszakban a koronás fő helyett egy szétvetett lábú alak volt a pecsétnyomat. 1513-ban II. Ulászló megengedte a városnak, hogy okleveleihez zöld pecsétet használhasson.
1577-ben, a török háborúk idején Tejfeles Gergely bíró elveszítette a pecsétet, és újat készítettek, melyen a király feje mellett az 1577-es évszám is feltűnt. Ezt a pecsétet 1610-ig használták.
1633 és 1687 közt a középen lévő alakot megváltoztatták Szent István képére, kezében jogarral és országalmával. 1687 után a főalak egy hajdú lett, kezében búzakalásszal és szőlőfürttel.
1909-ben, amikor a város megkapta a törvényhatósági jogot, a címert az eddigi pecsétképek összevonásával alkották meg. Ez 1965-ig volt használatban, ekkortól új, szocialista címere lett a városnak, rajta egy kohómunkás alakja, jelezve Miskolc nehézipari jellegét, és Nagy Lajos király feje. A négy hullámvonal a Sajó folyót és a három patakot – Szinva, Hejő és Pece – jelképezte.
1990-ben a szocialista kori címert visszacserélték az 1909-ben elfogadottra.
Forrás: wikipédia.hu