Regisegkereskedes.hu+(3630)1999-441

Festő. 1882-85 között a budapesti Mintarajziskolában tanult Székely Bertalan, Greguss János és Lotz Károly irányítása mellett. A pesti Mintarajziskolát tudta a háta mögött a fiatal festőnövendék, amikor 1885 őszén húszéves fejjel, a pusztaegresi szülők - jómódú molnárcsalád - költségén Münchenbe indult. 1886-87-ben a müncheni Képzőművészeti Akadémiát látogatta, ahol Löfftz és Hackl voltak a tanárai. Nemsokára egy másik müncheni tekintélyt is megismert: Hollósy Simont, akinek tanácsára Münchenből az eredeti forráshoz, Párizsba ment. 1887-ben beiratkozott a párizsi Julian Akadémiára, ahol Ferenczy Károllyal kötött barátságot, akit még Münchenből ismert. Bouguereau és Robert Fleury voltak a tanítómesterei, de nagyobb hatást gyakorolt rá, akár ottani magyar kortársaira, a mindnyájukat körülfogó művészi szellem, illetve ennek konkrét megnyilvánulása Bastien-Lepage, G. Courbet és Dagnan Bouveret alkotásaiban. Csókra különösképpen ez utóbbinak a festészete lett láthatóbb benyomást. Az ő paraszt és munkásasszonyokat megörökítő képeinek is tulajdonítható, hogy első a Szalonba küldött 1889-es képén "Krumplihámozók"-kat ábrázolt. Alkotását, mely érdekes vegyületét mutatja a müncheni és párizsi hatásoknak, a zsüri megdicsérte, "mention honorable"-ban részesítette, ezzel megkezdődött a külföldi és hazai díjak sorozata. 1889-1890-ben részben Pusztaegresen, részben Münchenben készültek a pályakezdő művész fő művei: a "Szénagyűjtők" és az "Úrvacsora". Az utóbbi egy pusztaegresi istentisztelet emléke, müncheni modellekkel, mellyel a Párizsi Szalonban 1891-ben III. osztályú aranyérmet, az 1900-as párizsi világkiállításon pedig I. osztályú aranyérmet nyert. A következő, 1891-1892. évi téli kiállításon a művésznek "Árvák" című képe meghozta az általános sikert. A budapesti Műcsarnokban az 1000 forintos társulat díjat nyerte meg vele, az állam megvásárolta, és 1894-ben, Bécsben az osztrák állami nagy aranyérmet kapta meg rá, ugyanez évben Antwerpenben az első osztályú aranyérmet. Münchenben Csók egy ideig a Hollósy-körrel tartott kapcsolatot, később eltávolodott ettől, csak az első nagybányai nyár legendás híre és rajongó lelkesedése térítette őt újra Hollósy társaságába. 1895-1896-ban a Dunántúlon festette a színes viseletű sokácokat. 1897-ben elvileg nagybányainak vallotta magát, s ettől kezdve 1901-ig nyaranta a festőiskolában dolgozott. 1897-ben szerepelt a nagybányai festők fővárosi tárlatán. A század fordulóján, amikor úgy érezte, válságba került, a '90-es évek eleji népies életkép-témáihoz tért vissza, viszont érvényesítette látás- és ábrázolásmódjában mindazt, amit Nagybánya jelentett. Így született meg számos jelentős mű (Cserénynél, 1900; Teknővájó cigányok, 1903) és több olyan kép, amelyhez a Tolna megyei Öcsény délszláv - sokác - lakóinak tarkaságig színes népviselete szolgált modellül (Öcsényi keresztelő, Mézevők, Sokác menyecske és Tükör előtt). 1903-ban ismét Párizsba ment, ahol megfestette "Műteremsarok" és "Thámár" című képeit. Az utóbbit 1919-ben a római nemzetközi kiállításon megvásárolta az olasz állam. Olyan nagy sikert aratott, hogy a közoktatásügyi miniszter megvásárolta a firenzei Uffizi Képtár részére Csók önarcképét. 1904-ben megfestette a szerelmi szimbolikáját kifejező "Vámpírok" című alkotását, melyet a Mednyánszky László közvetítésével megismert buddhista filozófiára utaló, 1909-ben készült "Nirvána" követett. 1909-ben hazatérve Párizsból Wlassics Tibor képmásával aratott nagy sikert a Műcsarnokban, majd 1917-ben az Egyesült Államokbeli Pittsburgben. Ezért 1911-ben megkapta az Állami Nagy Aranyérmet. 1905-1910 között Csók István művészete az intim hangulatú posztimpresszionizmus irányába fejlődött, ugyanakkor felbukkantak nála a szecesszió formaelemei is. A '10-es évektől a képek témáját gyakran kislánya életének eseményeiből merítette. Életművének legbensőségesebb, egyben talán legegyenletesebb színvonalú része a Züzü-sorozat (Züzü kassal, Züzü karácsonya, Züzü beteg, Züzü a lugasban, stb.). 1921-32 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1925-1931 között festette balatoni-tájkép ciklusát, valamint tájképeket, portrékat, csendéleteket egybeolvasztó színdús kompozíciókat. A MIÉNK n. művészcsoport egyik alapító tagja volt. 1920-tól a Szinyei Társaságnak, 1949-től pedig a Magyar Képzőművészek Egyesületének volt az elnöke. Öregkori munkái közül, a "Háború és Béke" című triptichonja a legjelentősebb (1951). Két ízben Kossuth-díjjal (1948, 1952), majd Kiváló Művészi címmel tüntették ki. 1962-től emlékmúzeuma működik Cecén. (RI-NM ú.k., ML, Éber, Székely András: Csók I.)

Festő. 1882-85 k. a bp.-i Mintarajziskolában tanult Székely Bertalan, Greguss János és Lotz Károly irányításával. 1886-87-ben a müncheni Képzőművészeti Akadémiára járt, ahol Löfftz és Hackl voltak a tanárai. 1880-ban a párizsi Julian Akadémián folytatta tanulmányait. Bouguereau és Robert Fleury voltak a mesterei. Közben J. Bastien-Lepage stílusában festette képeit. Ekkor készült "Krumplihámozók" c. alkotása, amelyet a Párizsi Szalon-ban dícsérő megemlékezésben részesítettek. 1890-ben visszatért Münchenbe, ahol az "Urvacsora" c. híres alkotása készült, amellyel a Párizsi Szalonban később aranyérmet nyert, 1894-ben pedig nagy állami aranyérmet Bécsben. 1895-96-ban a Dunántúlon festette a színes viseletű sokácokat. Ekkor már nyaranta a nagybányai művésztelepen dolgozott. 1897-ben részt vett a nagybányai festők budapesti kiállításán. 1903-ban ismét Párizsba ment, ahol megfestette a "Műteremsarok" és a "Thámár" c. alkotásait. Az utóbbit 1911-ben a római nemzetközi kiállításon megvásárolta az Olasz állam. Olyan nagy sikert aratott, hogy a közoktatásügyi miniszter megvásárolta az Uffizi képtár számára Csók önarcképét. 1909-ben hazatérve Párizsból Wlassics Tibor portréjával aratott nagy sikert a Műcsarnokban, majd 1917-ben az USA-beli Pittsburgban. Ezért megkapta az állami nagy aranyérmet, 1911-ben. 1921-32 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1925-32 k. festette balatoni tájkép-ciklusát és kislányáról, Züzüről festett több művet, val. tájképeket, arcképeket, csendéleteket egybeolvasztó színdús kompozíciókat. A MIÉNK művészegyesület egyik alapító tagja volt. 1920-tól a Szinyei Társaságnak, 1949-től a Magyar Képzőművészek Egyesületének volt az elnöke. Öregkori művei közül a "Háború és Béke" című triptichonja jelentős (1951). 1948-ban, 1952-ben Kossuth-díjjal, majd kiváló művészi címmel tüntették ki. (ML, Éber)

A Mintarajziskolán, Münchenben és Párizsban tanult. Mesterei: Greguss János, Székely Bertalan, Lotz Károly, Hackl, Löfftz, Bouguereau és Róbert Fleury voltak. 1889 óta állított ki. Egyike volt azon kevés számú nem olasz művésznek, akinek arcképét az Uffizi-képtár kitüntetésképpen gyűjteményében kifüggesztette. Gyűjteményes kiállításai voltak Budapesten 1914, 1935-ben, Velencében 1934-ben. Képviselve az állam és főváros, számos vidéki város, továbbá Róma, Velence és Firenze gyűjteményeiben. Velencében (Sáregres mellett) emlékmúzeuma látható. Műveinek túlnyomó része az MNG-ban található, ahol 1965-ben emlékkiállítása volt. Münchenben festette "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" c. festményét (MNG), amellyel először tünt föl. 1894-ben Antwerpenben, 1900-ban Párizsban kapott rá aranyérmet. 1891-ben festette "Árvák" c. művét (MNG). Ugyancsak Mühchenben festette 1895-ben legnagyobb méretű művét a "Báthori Erzsébet"et, 1945 tavaszán Székesfehérvár bombázáskor elpusztult. 1895-ben Budapesten telepedett meg. 1903-ban Párizsba költözött és ott festette "Műterem-sarok" (1905, MNG) további "Thámár" c. (1906) képét. Még két nagy kompozíciót festett Párizsban: a "Vámpírok"-at (1904) és a "Nirváná"-t (1909). 1909-ben hazajött és itt Wlasics Tibor arcképével (1911, MNG) megkapta az állami nagy aranyérmet. 1925-1931 között festette balatoni ciklusát. 1921-1932 közötti években a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A MIÉNK művészegyesület egyik alapítója. 1920-tól a Szinyei Társaságnak, 1949-től a Magyar Képzőművészetek Szövetségének volt az elnöke. Öregkori művei közül a Háború és Béke c. triptichonja (1951, MNG) jelentősebb. 1948-ban, 1952-ben Kossuth-díjjal, kiváló művész címmel tüntették ki. 1955-ben, 90 éves korában a Műcsarnokban volt jubiláris kiállítása. 1965-ben az MNG nagyszabású emlékkiállítást rendezett műveiből. A szülőfaluja mellett Cecén múzeum őrzi művészetét. - Irod.: Farkas Zoltán: Csók István, Bp. 1957. Székely András: Csók István. Bp. 1977.

Festő, Kossuth-díjas, kiváló művész. A modern magyar plein air festészet egyik vezető alakja, a nagybányai festőművészek harcostársa. 1882-85 között a Mintarajziskolát látogatta, itt Greguss János, Székely Bertalan, Lotz Károly voltak tanárai. 1886-87-ben Münchenben a festőakadémiára járt, ahol L. von Löfftz és G. von Hackl akadémikus oktatásában részesült. 1880-ban Párizsba ment, ott a Julian Akadémián A. W. Bouguereau és T. Rorbert-Fleury korrigálták. Közben J. Bastien-Lepage műveiért lelkesedett, ennek stílusában fogant Krumplihámozók c. festményét a párizsi Salon dicsérő megemlékezésében részesítette. 1890-ben Münchenbe tért vissza, ott festette az Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre (másként Úrvacsora) c. művét. Ugyanezzel a képével a párizsi Salonban aranyérmet szerzett, 1894-ben Bécsben pedig állami nagy aranyérmet. Az Árvák (1891) kék színharmóniáival kísérletezik, a Báthory Erzsébet (1895, elpusztult) a szadista várúrnő életéből merített borzalmas témával méltán keltett feltűnést. 1895-96-ban a Dunántúlon festette a színes viseletű sokácokat, 1903-ban Párizsba utazott, ahol hét termékeny esztendőt töltött. (Műteremsarok, Thámár). 1911-ben nagy sikere volt a Műcsarnokban kiállított Wlassics Tibor képmással. Hazaköltözött s attól kezdve Bp.-en élt. 1914-ben nagy sikerű gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban. 1917-ben Pittsburgban állított ki. 1920-tól a Szinyei Társaság, 1949-től a Magyar Képzőművészek Szövetsége elnöke volt. Művészetének első, realista jellegű korában népi tárgyú, erőteljes, rajzos jellegű figurális ábrázolásokat, majd színgazdag népviseletbe öltözött fiatal sokác nőket festett. Második korszakában vált Párizsban aktfestővé és elhagyva jelképes jellegű erotikus modorát, kiváló kolorista lett. Harmadik korszakában, idehaza érte el művészete tetőpontját balatoni tájképeivel, valamint a kislányáról, Züzüről festett ciklusával és a tájat, arcképet, csendéletet egybeolvasztó színdús kompozícióival. Csók István újabb kori festészetünk egyik legvonzóbb egyénisége, aki realizmusából, részben párizsi hatásra - de mindig megőrizve különleges egyéniségét - a posztimpresszionistákhoz közeljáró színes dekorativitást fejlesztett ki. Önéletrajzszerű feljegyzéseit Emlékezéseim c. kötetében adta ki (1945). - Irod.: Farkas Zoltán: Cs. I. Bp., 1957.<br /> Farkas Zoltán

A budapesti Mintarajziskolában Greguss János, Székely Bertalan és Lotz Károly voltak tanárai. 1886-87. a müncheni Akadémián tanult. Tanára ott Hackl és Löfftz voltak. 1888-89. Párizsban Bouguereau és Tony Robert Fleury vezetésével fejezte be tanulmányait. 1980. Münchenbe tért vissza és éveket töltött önálló munkálkodással. Ott festette "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" c. festményét (a Szépművészeti Múzeumban), amellyel először tűnt fel. 1894. Antwerpenben, 1900. Párizsban kapott reá aranyérmet. 1891. festette "Árvák" c. kompozícióját (Szépm. Múzeum), amelyért Bécsben 1895. az osztrák állami nagy aranyéremmel tüntették ki. 1895-ben Münchenben festette meg legnagyobb méretű kompozícióját, a Báthori Erzsébetet (Szegedi Múz.). Erre 1897. a müncheni nemzetközi kiállításokon megkapta az elsőosztályú aranyérmet. Ugyanebben az évben csatlakozott a nagybányai festőkhöz és résztvett Budapesten rendezett első kiállításukon. 1895. Budapesten telepedett meg Csók, csak a nyarat töltötte eleinte Nagybányán, majd a Dunántúlon, Tolnában, Baranyában, később a Balaton mellett. 1903. Párizsba költözött és ott festette "Atelier-sarok" (1905. Szépm. Múz.) továbbá "Thamar" (1906) című képét (Róma, Galleria Moderna). Ezt az utóbbi művet az 1911-i római nemzetközi kiállításon vásárolta meg az olasz állam. Művészete ott olyan elismerést keltett, hogy az olasz közoktatásügyi miniszter az Uffizi-képtár művészarcképgyűjteménye számára elkérte Csóknak önmagáról festett arcképét. Még két nagy kompozíciót festett Párizsban: a Vampyrokat (1908) és a Nirváná-t (1909). 1910. hazajött Párizsból s itt Wlassics Tibor arcképével (1911. Szépm. Múz.) megkapta az állami nagy aranyérmet. 1914 februárjában a Műcsarnok egész helyiségét megtöltő nagy gyűjteményes kiállításon mutatta be addigi termését. 1925-31 között festette balatoni ciklusát, amelynek egyedüli tárgya a Balaton csodálatos fény- és színjelenségeinek megragadása. Az 1920-ban megalakult Szinyei Merse Pál Társaság elnökévé választotta. 1921-1932. a Képzőművészeti Főiskola tanára. Csók István a legtöbb külföldi kitüntetéssel bővelkedő magyar művész, s egyik leggazdagabb és legváltozatosabb munkásságú festőnk. A történeti kompozíciótól a levegő- és vízfestésig minden műfajban megmutatta nagy erejét és nagy eredetiségét. Míg korai munkái inkább rajzos karakterűek voltak, később egyre inkább a festői előadás felé fordult érdeklődése. Ebben a korszakában alkotta legszebb műveit. - Irodalom: Lázár Béla (Az Ernst-Múzeum művész-könyvei I.). Pica, Vittorio, Nel Mondo delle Arti Belle. Serie prima. 1923. <br /> Elek.