Regisegkereskedes.hu+(3630)1999-441

Újpest, 1922 - <br /> Festő, iparművész, író. 1941-1946 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Bernáth Aurél tanítványa volt. Főiskolás kora óta kiállító művész. Egyéni (Fényes Adolf Terem, Ernst Múzeum, Műcsarnok, Csók Galéria, Tápiószele, Gyula, Kaposvár, Székesfehérvár, Menton, Athén, stb.) és csoportos (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Vigadó Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Szeged, Hódmezővásárhely, Miskolc, Debrecen, Velencei Biennále, Essen, Graz, Bordeaux, Párizs, stb.) bemutatókon szerepelt. Díjak: Derkovits-ösztöndíj; Munkácsy-díj; Érdemes Művész; Nívódíj (1976, 1977); az Operaház Gobelin Pályázatának I. díja; a Kassai Nemzetközi Festészeti Biennále díja; a szegedi biennále díja (1985, 1987); a Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztje. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1951-54 között rajztanár, majd képszerkesztő. 1961-63 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola, 1963-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanáraként működött. 1945-ben a tápiószelei művésztelepen, 1959-ben a nagymarosi alkotóházban dolgozott. A Pedagógus Képzőművészeti Stúdió alapító tagja, a Berzsenyi Társaság alelnöke. Az 1960-as évek elejétől tanulmányozta a svájci és franciaországi kiállításokat. Konstruktív irányba indult művészete, de kamatoztatta a szürrealizmus stílusjegyeit is. Több műve kép a képben; remekművek részleteit mai figurákkal vesz körül. Más képek klasszikus művek parafrázisai. Az 1970-es években eljutott az absztrakcióig, de - ragaszkodván a tematikához - visszatért a figurativitáshoz. Murális (secco, panno, üveg, mozaik, intarzia, stb.) a rendeltetésnek megfelelően hol figurálisak, hol stilizáltak. Modern hangvételű, a festői lehetőségek széles skáláján mozgó festészete különösen jó eredményeket mutat fel a tájábrázolás és a csendélet területén. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni Déri Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum. (MÉ, ML, Sz. Kürti Katalin adatközlése nyomán)

(Újpest, 1922 - )<br /> Főiskolai tanulmányait 1941-1946 között végezte Rudnay Gyula és Bernáth Aurél irányításával. 1951 óta művész-pedagógus, az Iparművészeti Főiskola tanára. 1947 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. Önálló anyaggal 1957-ben a Fényes Adolf Teremben, 1965-ben az Ernst Múzeumban, feleségével, Tassy Klárával együtt, 1977-ben Tápiószelén mutatkozott be. Szerepelt az 1960-as Velencei Biennálén, kiállított több kelet- és nyugat-európai fővárosban. 1974-ben a franciaországi Mentonban volt egyéni bemutatója. 1958-1961-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1967-ben és 1972-ben Munkácsy-díjat kapott, 1976-ban érdemes művészi címmel tüntették ki. Számos kiállítási és pályázati elismerés tulajdonosa. - Modern hangvételű, a festői lehetőségek széles skáláján mozgó festészete különösen jó eredményeket mutat föl a tájábrázolás és a csöndélet területén. Dekoratív készsége jut érvényre a murális műfajokban; szellemes kiaknázója a fakturális hatásokban jelentkező esztétikai értékeknek. - Irodl: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Újpest, 1922 - <br /> Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Bernáth Aurél tanítvány volt. Főiskolás kor óta kiállító művész. Hazai és külföldi tárlatokon szerepelt (Fényes Adolf Terem, Ernst Múzeum, Tápiószele, Velencei Biennálé, Menton, több kelet- és nyugateurópai főváros). 1961-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1967-ben 1972-ben Munkácsy-díjat kapott. 1976-ban érdemes művész címmel tüntették ki. Ezen kívül számos kiállítási és pályázati díj tulajdonosa. Modern hangvételű, a festői lehetőségek székes skáláján mozgó festészete különösen jó eredményeket mutat fel a tájábrázolás és a csendélet területén. Dekoratív készsége jut érvényre a murális műfajokban. (MÉ, ML)

(Újpest, 1922. nov. 23. - )<br /> Festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1941-46 között Rudnay Gyula és Bernáth Aurél növendéke volt. Főiskolás kora óta kiállító művész, 1957-ben gyűjt. kiállítást rendeztek műveiből Újabban monumentális feladatokon is dolgozik.

Újpest, 1922<br /> Festő, Munkácsy-díjas, érdemes művész<br /> 1941-1946 között végezte tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Rudnay Gyula és Bernáth Aurél voltak. 1961-1963 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Azóta, jelenleg is az Iparművészeti Főiskola tanára. 1959-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1967-ben és 1972-ben Munkácsy-díjat kapott, 1976-ban érdemes művészi címmel tüntették ki. Hazai kiállítások mellett számos külföldi bemutatón vett részt; így többek között a Modern Művészet Múzeumában 1958-ban, 1960-ban a Velencei Biennálén, továbbá Athében, Londonban, Moszkvában, Essenben, Grazban, Bukarestben, Szófiában stb. Nagyszámú egyéni kiállításai közül a legutóbbiak: 1981: Műcsarnok, Budapest, 1981: Somogyi Képtár, Kaposvár, 1983: Bukarest, 1983: Csók Galéria, Budapest. Tizenhárom urális alkotást készített (mozaikokat, üvegablakokat, faintarziákat). Legutóbb a felújított Operába egy gobelint. Festészete a valósághűség és a szürrealizmus határán helyezkedik el, mindkettőből elfoglalva egy szeletet. Portréin nemcsak a hasonlóságra, de nem is csak a személyiségábrázolásra törekszik, hanem a képi eszközök gazdagságával és teljességével az egész embert állítja elénk. Tájképei és életképei a valósághoz kötődnek; szürrealisztikus kompozíciói filozófiai mélységűek, a legalapvetőbb létkérdésekre keresik a választ. Festésmódja egységes, a színek és formák egymást kiegészítve építik fel a kép kompozíciós rendjét. Újabban domborművekkel is kísérletezik.